G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
zattal: méltóztassék a kérdéses állomásra, egyházvédői hatalmánál fogva, engemet plébániának meg választani, tisztelettel maradván, alázatos szolgája, Vajda Mihály, Pécs- kán káplán. Hivatalosan értésemre esvén az, hogy Szűts Antal önkéntes lemondása után, törvényesen megüresült Kisteleki plébániát a nemes város közönsége, pártfogói jogánál fogva, csőd útján kívánná betölteni; annak elnyerhetése végett, bátor vagyok fent tisztelt uraságtokat megkérni, e következendő okokra nézve: 1. 1818. évben, a legnagyobb szorgalommal, és dicsérettel elvégezvén a Hit-tan 4 évi folyamát, segéd lelkésznek Apátfalvára rendeltettem, hol 2, Pécskán és Szent Mar- tonyban ismét 4 évig, mint segéd, munkálkodván az Úr szőlőjében. 2. 1828. év Kisasszony havában, a Szent Szék által, Tordára, helyettes Lelkésznek rendeltettem. Ugyan azon év Boldogasszony havában pedig, Földeákra által tétetvén, Szent hivatalom folytatásában egyedül a Hívek lelke üdvessége eránti keresztény szeretet volt mindenkor működésem rugója. De, az Isteni gondviselésnek, ki különfélekép eszközli üdvességünket, ügy tetszett: hogy Földeákról, hol, egy rajtam magát megbosszulni akaró gonosz szolgának istentelen koholmánya által, jó híremben, s nevemben ártatlanul megsértetvén (amit később elleneim is elismérni kénteleníttettek, Temesvárra, a Fő tisztelendő káptalan oldala mellé, segédnek által tétettem. Innét 3. 1836. évben Knézre, helyettes Lelkésznek kitétettem. Azonban ezen javadalmat, az akkori egyházmegyei kormány másnak szánván, és e végből, az én folyamodványomat a kincstárhoz fel sem küldvén, engemet Monyátzi javadalom elvállalására szorított, de én készebb voltam a legutolsó káplánságra menni, mint az érintett javadalmat elvállalni, mely által, az önkénnyel uralkodó egyházi kormány magát megsértve érezvén, zsarnoki hatalmának súlyát a mai napig szenvedni kéntelenítettem. Ennek következtében 4. 1836. évben Knézről káplánnak, Csókára tétettem, hol 2, Eleken 4, Németh Szent Péteren 5 éveket töltvén, a múlt év november elein pedig Pécskára jővén, mindenkor, és mindenütt a napnak terhét, és súlyát viselvén, a legnagyobb béketűréssel működtem és működök az Úr szőlejében. Figyelmet érdemel 5. Azon körölmény is: hogy elődeim a nemes városnak, nem bévándorlott lakossá, hanem benszületett, és az érdemes polgárságnak hasznos tagjai valának. így, hogy többeket ne említsek, Nagy Atyám Alsó városon, majd fél századig viselte a kántori hivatalt, a Híveknek teljes megelégedésére. Ezen okokra nézve, mély alázatossággal, esedezek fent tisztelt Uraságtoknak, hogy nem annyira csekély érdemeimet, mint hanyatlott éveimet, méltó tekintetben vévén, engemet kegyúri jogoknál fogva, az érintett Plébániára kinevezni méltóztassanak. Mely alázatos kérésemet annál inkább bátor vagyok ismételni, mint a mostoha sors kényűző- ben vett, azokétól, kikre mindenkor a kedvező szerencsének napja mosolygott, bölcs belátásoknál fogva, meg szokták különböztetni. Mely kegyességökért, amidőn szívem háláját ezennel síromig lekötném, Úri kegyeikbe, és becses vonzalmokban ajánlott, a legmélyebb tisztelettel vagyok, Pécskán június 24. 1848; Kaszta István, Segéd Lelkész, és Csanád Vármegye Tábla Bírája. 51
