G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

A kis-teleki plébánia, Szűcs Antal, önkénti lemondása által, megürülvén, annak törvényes betöltése egyedül a tisztelt képviselő testület kegyúri jogától függ, én tehát, kit szinte Szegedi polgárnő szült, támaszkodva, földieim kegyeire, s a Csanádi püspöki megyében, tizenegy év alatt tett, hív szolgálatimra, magam viseletét illetőleg pedig, hivatkozva megyés püspökömre, s mindazokra, kikkel pásztorkodásom ideje alatt, érin­tésben jöttem, főleg pedig Hertelendy, és Rónay családra, bátor vagyok, a tisztelt kép­viselő testület előtt esedezni; miszerint engemet, kis-teleki plébánosnak választani mél- tóztassék. Ki egyébiránt, a tisztelt képviselő testület pártfogásába ajánlott, őszinte tisztelettel, maradok, Kovács István, bocsári lelkész. Értésemre esvén: miképp, tisztelendő Szűcs Antal, Kisteleki Plébános Úr, állomá­sát elhagyván; ugyanazért, a Kisteleki Plébánusi állomány joggal és tettleg üres légyen, egész alázattal bátor vagyok a tisztelt Közgyűlést megkérni, kegyeskednék engemet, alább írtat, az említett üres, egyházi jótétemény elnyerése végett, Ő Nagy Méltóságának, a Megyés Püspöknek bémutatni. Kérésemet e következőkben alapítom: 1. A Bölcsészeti tudományokat Nagyszombaton, a Hittaniakat pedig a Temesvári Papnevelő intézetben végezvén, 1833. évben Papnak szenteltettem fel, és ez idő olta, immár 15 évek leforgása alatt, leginkább Királyi Kincstári állományokban, s egy fél évig, Szeged városában, Rokuson, mint Lelkészi segéd, hivatalkodtam; még végre, Ő Nagy Méltóságától, a Megyés Püspöktől, Torontál megyében fekvő, Mollyfalvi hely­ségre, mint Lelkész kineveztettem; ezen minőségben, ügyességem, szorgalmam, és lel­kes buzgóságom által, annyira kitüntetém magamat, hogy nemcsak az illető lelkész urak jóváhagyásukat, püspököm megelégedését, hanem, egyszersmind, Híveim szeretetét, tiszteletét és bizalmát megnyerni szerencsés leheték. Hogy az ily körülmények között, a mindennapi gyakorlat segítségével, és példás kitűréssel, el nem mulasztám magamnak mindazon tulajdonokat megszerezni, melyek a Lelkészi hivatal sükeres viseléséhez szükségesek, aztat megemlíteni feleslegesnek tartom. 2. versenytársaim között, mondhatni én lévén, mind évekre, mind hivataloskodás­sal, a legüdősbb, igazságos lenne, hogy valahára célt érve, egy illendő állománnyal, annyi évi fáradalmaim után, megvigasztaltassam, annál is inkább, minthogy néhai édes apám, Béró Jánosnak, a Nemes Város mellett tett hív szolgálataiért, e vigasztalásra én is igényt tarthassak. Az előterjesztett okokban, de leginkább, a Tisztelt Közgyűlés kegyességében bíz­va, bátorkodók ismételve megkérni a Tisztelt Közgyűlést, méltóztassék engemet, az fent kitett papi állomány elnyerése végett, az illető Megyés Püspöknek bémutatni, amit meg­nyerhetni, már csak azért is reményem vagyon, minthogy, teljes szándékom, híveimnek buzgó lelki pásztora, hív igazgatója, az iíjúság szorgos nevelője lenni, és így, mind szó­val, mind példával aztat kivívni, hogy, a gondviselésem alá bízott hívek az igaz hitben, a Fejedelem, s alkotmányos Felsőbbség eránti engedelmességben, végre, a Haza és fele­baráti szeretetben oktatván, ez által menyei, s földi boldogságuk, a legbiztosabban előmozdítassék. Milyetén alázatos folyamodásomat, amidőn a Tisztelt Közgyűlés kegyességébe ajánlani bátor volnék, maradok, a tisztelt közgyűlésnek, alázatos szolgájok, Béró János, Mollyfalvi Lelkész. 49

Next

/
Thumbnails
Contents