G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
...honunkban, a forradalom szülte viszonyok folytonos változásával, az emberek sorsa is változékonnyá lön; így én is, mint a magyar kormány, és alkotmány egyik legbuzgóbb, és tántoríthatatlanabb híve, Temesvár ostrom állapotbani helyheztetésével, azt oda hagyva, Szeged városába jővén, első gondom oda fordítám, miszerint magam, s családom fenntartásáról! módok, s eszközök megszerzését legfőbb teendőmnek vélvén, a tekintetből helybeli Rieger Mihály, tímár mesternek, „a Pávához” czimzett vendéglőjét két szobával, konyhával és pinczével, e folyó 1849-ik évi május hó 1-ső napjától egy évre, Borhegyi Illéstől, pengői 400 forintokban, bormérés tekintetéből, mivel más mesterséget nem tanúltam, melyből élelmemet kereshetném, haszonbérbe kivévén, mint az ide alá borított írásos szerződésemből kitetszik; és jóllehet én a kérdéses vendéglőt, szobáival együtt, előlegesen már készpénzben kifizetett pengői 200 ftok mellett, mai napig csendesen és háborítlanul bírnám is; abból mindazonáltal, nem tekintve azon törvényes elvet, hogy senkit, saját javaiból, ön bele nyugvása nélkül, hatalmaskodás büntetése terhe alatt, erőszakosan kivetkeztetni nem lehet, és nem szabad, a helybeli kapitányi tisztség által, mai napon jogtalanul kiparancsoltattam, és pedig, mint értesültem, azért, hogy az által, némely hadügyi minisztériumhoz tartozó egyéneknek szállás szolgáltassák. Mire nézve, a legmélyebb hódoló indulattal Miniszterséged előtt leborulva, esedezni bátorkodom, méltóztassék igazságos ügyem, és kérésem felkarolva, tekintetbe venni azt, minő fájdalmasan esett nekem a kormány hívének, szülő városomat, Temesvárt elhagyva, e városba jönni, csak azért, hogy igaz hazafiúságomat megmutassam, és itt, családom egyedüli fenntartása tekintetéből, vendéglőt, roppant mennyiségű összegért haszonbérleni, és semmi tekintettel sem kisérve hazafiúságomat, még a vendég szeretetet is mellőzve, önakaratom ellenére abból, kivált most, amidőn legkisebb remény oly helyet, de mondhatni semminőt is, ahol mindennapi élelmemet beszerezhetném, kiparan- csoltatom, és a szerint, ha csak miniszterségednek száz ezerekkel megosztott, magas atyai kegyei rajtam nem segítenek, családommal együtt végínségre juttatom, újólag az iránt esdve kérem, szíveskedjék a kebelbeli kapitányi hivatalnak meghagyni, miképpen a fent említett, és 200 pftal megerősített haszonbéres lakásomban, háborítatlanul bent hadjon. Ki is, midőn magas pártfogásába magamat a legmélyebben ajánlanám, egész tisztelettel öröklők... 775 sti 1437/1849. július 19. (1062) 776. Férjem, Ladnik János, Erdélyben elesett a csatában, engem, s egy gyermeket hagyván hátra; mint szegény, mindenből kifosztott menekült, nehogy az irgalom kenyerét kéntelenítessek enni pirulva, azon alázatos kérelemmel járulok a tisztelt városi Tanácshoz, hogy nekem a piaczoni árulhatást kegyesen megengedni méltóztassék. Faragó Lidia. ...A folyamodónak addig is, még a béke helyre áll, és anya városába mehet, a piaczon való kufálkodás megengedtetik... 776 sti 1439/1849. július 19. (1064) 405
