G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
88. E folyó évi Szt. György hava 24-én, vagyis húsvét másnapján, alulírott, mint Torontál megyébe kebelezett Gyukosin, igazabban Mokrin mezőváros bírája, amint a városházánál foglalatoskodtam, gyertya gyújtáskor egy Nagykikindáról oda érkezett kocsin négy, fegyverrel ellátott esméretlen egyén egyenesen a városháza előtt megáll- ván, a bíró hollétét tudakolva, a bírói szobába beléptek és nekem egy nyitott levelet kézbesítvén, melynek tartalma ez volt: Mokrini lakosok és testvéreink jertek Kikindára testvéreitek segedelmére; aláírva: „szerencsétlen testvéreitek”, engem a népnek felhívására, és Kikindára való menetelre felszólítottak, és azonnal kocsira ülvén, tovább mentek. Én azonban ezen felszólításra nem hajolva, haza mentem, és azon éjjel csendesség volt. Másnap, vagyis április 25-én, a városháza, előtt több százakra menő Mokrini, jellemeiket tekintőleg vagyontalan csőcselékhez számítandó, lakosok megjelenvén, engem, mint bírót, mondván: te vagy a mi bíránk, a mi kapitányunk, előre és vezess bennünket szerencsétlen kikindai testvéreink segedelmükre, és habár a néptömeget csillapítani mindenféleképpen igyekeztem is, s azt is pedig annál inkább, hogy sem a felügyelő tanácsnok, sem pedig más, valamely megyei szolgabíró űrtói parancsom nem volt, és hogy már akkor a hírekbül hallottam, hogy az elöljáróink közül többeket agyonvertek, engem is azért, hogy mindjárt nem mentem, agyonverni akarnak, és hogy már rablásokat vittek végbe, a menetelre kényszeríteni kezdettek; látván tehát, hogy a tömeg nem enged, sőt fenyeget, az erőszaknak engedni kénteleníttetve, egy esküdt bíró társamnak kocsit rendelve, elindultam, azonban, amint a város végére érkezve visszatekintettem, látván, hogy alig van körülöttem húsz ember, visszatértem, de csak ismét kényszerítve voltam, hogy csak menjek előre, majd utánam jönnek mindjárt a többiek is; én tehát, amint másodízben, annak örve alatt, hogy többeket is óhajtanék összehívni és menetelre felszólítani, visszafordultam, és a szőlők alá jöttem, onnan másik úton egyenesen Besenyőre átszöktem, ahol is a helység házánál szerencsétlen üldöztetett létemre, öt élő gyermek apa létemre, menedéket találtam, sőt azon éjjel, nehogy Kikindai- ak vagy Mokriniak utánam jővén, üldözzenek, 200 emberekkel körülvéve, őriztettem, másnap pedig, a mokrini postamesterünkkel, Szeged városba jöttem. Ezeknek elsorolása mellett, a tekintetes Tanács előtt csak az eránt esedezek, mél- tóztasson ezen szomorú állásomat kegyesen szívére venni, és nekem menedékhelyet adni, míg nőmtől, kinek már írtam, úti költséget nyerendek, hogy a Minisztériumhoz felmehessek, vagy a béke, ugyanazon minisztérium által, helyreállíttatni fog... Szuvaj- dzsin Simon, m. k. mokrini bíró. 88 sti 2055/1848. április 27. (1180) 89. A Lichtenberger Ábrahámmal... március 9-én, a város éjjeli kivilágításáról kötött, április 16-tól egy évre szóló, haszonbérleti szerződést a kamara április 12-én jóváhagyta. A 2135. számú határozat következtében, az éjjeli világosítás iránt tartandó árlejtést február 3-ra kitűzvén, miután ezen határidőt, annak rendi szerint, a Tisza Vidéki Újság 37
