G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
cse, e tárgyba és a többi rác lakosok bajaiba a vizsgálatot megtenni, no de ezekről talán majd valamikor számolni fog, hány egyén vala befogva e tárgyba, mindazokat a hivatal tudta és híre nélkül, bocsátotta el, most már tisztelt tanács! méltóztatik átlátni, a legjobb akarat mellett is, megfelelhet e az ügyészi hivatal főbíró úr kívánságának, de 2. az írnok által tett megintés után, nem is akart meg felelni; mert azt kötelességének nem ismeri, ha e hivatal minden egyes tisztviselő kívánságára, rovatos felvilágosításokat hetekig készítget, a hivatalos kötelessége teljesítésébe éppen oly tétlenségbe esik, mint főbíró úr, ha a tisztelt tanács parancsolja, e tárgyba is, esetekkel fog e hivatal szolgálni, mert tudva lévő dolog az, hogy ha valaki azt akarja, hogy valamely tárgy soha be ne fejeztessék, főbíró úrra kell bízni. De nem akarta e hivatal teljesíteni azért is, mert főbíró úr tudja azt, hogy csak a tisztelt tanács határozatának, vagy a dolog sürgősebb lévén, polgármester úr, mint elnök, meghagyásának tartozik és kíván engedelmeskedni, tudhatná azt főbíró úr is, hogy a bűnfenyítő ülésekben, hol az egész tanács képezi a bíráskodást, polgármester úr lévén az elnök, főbíró úr ott éppen olyan közbíró, mint bármely a tanácsnok urak közül. Úgy látszik, hogy főbíró úr a bírói széket már egy egész éve, hogy elfoglalta, de bírói állását még nem ösmeri. A fent érintetteknek, orvoslás végetti felterjesztését is, kötelességének ösmerte az ügyészi hivatal, de némely egyes tisztviselőkkeli közlésen kívül, csak azért nem tette, mert a végveszélyben forgott hazánknak minden egyes hivatalnoka buzgóságára inkább szüksége vala, hogysem, egyes kihágások meggátlásával, a figyelme fárasztassék, azonban e körülményeket éppen főbíró úr idézvén elő, most nyílt alkalma annak előterjesztésére. Mindezek után, a tisztelt tanácsnak, vagy a szükség úgy hozván magával, elnök polgármester úrnak rendeletéit, hivatalos buzgósággal teljesíteni akarva és kívánva, szokott tisztelettel van a tisztelt tanácsnak, a tiszti ügyészi hivatal személyzete: Mihályffy József, tiszti főügyész, Agátzi Dániel, tiszti alügyész. A bemutatott nyilatkozatból az tűnvén ki: miszerént főbíró, Tóth Mihály, az ügyészi hivatal meghallgatása, és így híre tudta nélkül, részint kezesség mellett, részint örökre, több rabokat bocsájtván ki, ezekről rovatos jegyzéket az ügyészi hivatal, főképp, midőn a tisztújítás után még három hónapig, a kezes leveleket, amint azelőtt szokásban volt, nem az ügyészi hivatal, hanem az őrmester kezelte, nem adhat; de főbírónak, mint bűnfenyítő egyes bírónak kívánságára, tanácsi avagy polgármesteri meghagyás nélkül, rovatos jegyzékeket készítgetni nem is tartoznék; annál fogva, az ügyészi hivatal által felhozott azon állapotnak, Tóth Mihály, főbíró meghallgatása melletti, szoros megvizsgálásával: hogy főbíró, Tóth Mihály, mily rabokat és kiket bocsájtott légyen ki önkény- tesen, kezességre avagy anélkül? úgy különösen, múlt év okt. hó 15-én történt féktelenkedések alkalmával, Zseravitz legyilkolása és kirablása végett béfogottak kibocsájtása körül, az ügyészi hivatal által bejelentett főbírói eljárásnak, nem különben fő kapitány által, ezen alkalommal feljelentett azon ténynek, miszerént szőregi rablás végett befogott bizonyos egyént, úgy Szúbó kirablásával terhelt rabot is, vizsgálatlanul, önkényte- sen, ő maga, főbíró bocsájtotta ki, okadatos megvizsgálásával, és bejelentésével főkapitány, Farkass János, Dáni Ferenc, Rónay János, tanácsnokok, úgy tiszteletbeli alügyész, Pálffy Ferenc, megbízatnak. 701 sti 905/1849. május 22. (659) 374
