G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
kirohanó rácok által, elfogattak, a többiek pedig magukkal hozván a két ??? kocsit, visszaszaladtak. Én ugyan, ami ezen szerencsétlenek megszabadítását illeti, mindent elkövettem, hogy őket kiszabadíthassam, mert előhívatván a két szőregi rác papot, lerajzoltam előttük, hogy azon esetre, ha míg ezen elfogott nemzetőrök vissza nem küldetnek, micsoda szerencsétlen sors várja a körül belül lévő rácokat, és ők rögtön, több jeles helybéli rác gazdákkal, el is mentek Oroszlámosra, de, hogy micsoda eredménnyel térnek vissza, arról csak később fogom tudósítani; isten irgalmazzon azonban az oroszlámosiaknak, ha az elfogottakat már meg találták gyilkolni. Ezért tehát erőt és ágyúkat kérünk, mert valamint Kanizsa, úgy Kikinda felől is, minket és városunkat veszedelem fenyeget, mert alig hiszem, hogy egy pár nap alatt a rác falvak föl ne lázuljanak. Intézkedjék tehát tisztelt polgármester úr erélyesen úgy, amint azt a veszedelemnek kitett városunk boldogsága megkívánja, mert mi ugyan itt megtámadtatás esetére, vérünket és életünket meg fogjuk kímélni, de azért, ha segítség nélkül elvesznénk, városunkat még nagyobb veszély fogja fenyegetni. A papok eljárásáról minden esetre még ma éjjel tudósítani fogom. Gombás József, nemzetőri százados. Bizonyítvány Mely szerint, alább írt, Oroszlámos helység bírája, elöljárói, és egész községbeli lakosok, Mihalotzky őrnagy, és előőr parancsnok úr hozzánk küldött, s három nemzetőrök iránti megkereső, írásbéli levelére, tisztelettel, ezzel erősítve bizonyítjuk, és valljuk, hogy f. hó 5; a helybéli lakosság, a martonosi égés hírére, számosabb lovas elő őröket, a falu mind a négy részére kiparancsolván, az egyik lovas csapat, mely Sziget alatt őrködött, hallván asszonyi sikoltásokat Kisszigeten, arra vágtattak, és eliszonyodván látták, hogy némely nemzetőrök, Oroszlámosról, lopás és rablás végett oda menő asszony és leányokon, erőszakot követetett el, mire az egyik nemzetőr a lovasokra puskát fogván, reájok elsütötte, de senkit nem érvén, az oda érkezettektől három nemzetőr helyben agyonveretett, ezalatt a falubéli nép, még Szigeten ezek történtek, harangok félre vereté- se által felriasztatván, mindenfelé futni kezdett, és csak a lovassági csapatnak visszaér- keztével, azzal csillapíttattak le, hogy az ellenség, mely a falu felé közeledett, általuk el- ijesztetvén, hárman agyonverettek, a csendesség helyreállott. Melynek is nagyobb elhiteléül adjuk, saját kezeink kereszt vonásával erősített, bizonyító levelünket. Kelt Oroszlámoson, 1849. február 6; Gánta Sánta ? Illia, helyettes bíró, Mita Ma- latzkov, Árkádia Netzko, Steven Babitz, Steva Miiin. 555 sti 276/1849. február7. 556. Mélyen tisztelt polgármester úr! Szentát Ó Becse felől, Ókanizsát pedig, hol mi jelenleg szállásolunk, ÓBecse felől szinte, úgy Topolya és Csantavér felől, mely helységeket, mint most rögtön értesülve vagyunk, az ellenség elfoglalta, a végveszély fenyegeti, nehogy tehát, még a birtokunk287
