G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

Értesülvén a főparancsnokság, minden katonai osztályok részéről, hozzájött pana­szok nyomán, miként, a legénység, mészárszékekben, drága ár mellett silány, és rossz mértékű húst kap, meghagyatik a város hatóságának, hogy közbenjárásával az efféle visszaéléseket egyszer, s mindenkorra megszüntettetni el ne mulassza. Engem, alul írottat, mint az ide csatolt megbízó levelem tanúsítja, városom azért küldött önök kebelébe, hogy az ellenség torkában lévő, de attól még mindeddig ment Zenta város megvédésére, akár a katonai, akár pedig a polgári hatóságtól, fegyveres erőt eszközöljek. Zenta, az annyi tömérdek vagyonnal ellátott, dús város, minden előleges értesítés nélkül, odahagyatott az ellenségnek. Később felszólíttattunk, hogy tömegestől hadjuk oda a várost, de mi ezt nem tettük, mert mind eddig olyan jelentékeny ellenséget ma­gunk körül nem láttunk, melytől elszaladnunk kellett volna. Zentán van a kormánynak 5000 mázsa lisztje, 10 ezer mérő zabja. És nincs egy kéz, mely az ellenség elől eltakarítaná! Ha Zenta elvesz, 25 ezer emberrel több lesz a földönfutó magyar koldus! Zenta harciasán viseli magát, mert, csatlakozva a menekült adai, moholyi, becsei és petrovaszellói lakossággal, naponkint, az említett helyeken keresztül, egész Ó Becse, Adáig tesz, népfelkelés alakban, kirándulásokat, s pusztítja útjában a söpredék ellen­séget. Mi érezzük, hogy Zentát a hazának meg fogjuk tartani, még ilyen ellenség ellen, mely eddig mutatkozik; de megbízásunkhoz képest, azért hívom fel ez érdemes város polgári közönségét, hogy, netalán rendezettebb és nagyobb fegyveres erő indíttatnék el­lenünk, ezen nem várt esetre, esedezek küldőim nevében, az érdemes városi közönség előtt, hogy most, a nélkülözhető nemzetőrséget, különösen száz, vagy egypár száz főnyi lovasságot, segítségül adni, s ezáltal, Zenta városát a hazának megmenteni méltóztassa- nak. Melybeli alázatos kérésemet, midőn a haza, emberiség, és Zenta nevében, intézném Szeged város közönségéhez, hazafiúi tisztelettel vagyok. Dudás Endre, Zenta város kül­dötte. 542 sti 174/1849. január 28. 543. Miután holnap, azaz, január 23; reggel, vezetésem alatt lévő hadseregemmel Sze­gedre bévonulok, holnapután az elősereg Szőreg tájéka felé állomásaikat elfoglalandja. Felszólítom ezennel a tisztelt városi tanácsot, hogy a Szőreg felé, Tisza áradási ezeken keresztül felállított, és tán rossz, vagy nem elég erős állapotú hidakat megvizs­gáltatni, és, ha szükséges, oly karba állíttatni szíveskedjen, hogy az oda rendelt lovas, és tüzér erősség, kár és haladék nélkül, keresztül vonulhasson. Ezenkívül, említeni el nem mulaszthatom, ha az átvonulás jégen keresztül e lágy idő miatt lehetetlenné válna, elég kompot az átkelési helyre rendelni. Végre, hivatalos tisztelettel megkérném a városi tanácsot, hogy apró bankjegyeket és rézpénzt lefoglalni törekedjék, hogy, a leendő katonai fizetéseknél várható akadályok elháríttassanak. 280

Next

/
Thumbnails
Contents