G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
524. Vészfellegek tornyosulnak ifjúi szabadságunk egén! A fellegekben villámok rejlenek, lecsapni készülők, a Martiusi szabadság diadal ívére! A népek Istene megkísérteni látszik az e hazán ezred éves magyar fajt, ha váljon ősi dicsőségünk világ híres hőseinek szelleme él-e benne még? azon büszke faj-é még, mely 150 éves rabigát akart, s mert akart, tudott is megtörni, mert nem élhetett másként, mint szabadon ? látni akarja, méltó-e még a nép, hogy éljen szabadon és dicsőn, avagy odajutott, hogy túl élhesse szabadsága halál harangjának kongását? A villám=sujtó fergetegek után a tisztult lég balzsamot ad az életnek. Akiben lélek, erő, és szabadság-érzet van, az kísértések közt magasból, a végveszély fenyegetési közt leghatalmasabb. Mi tőlünk még távol a végveszély, de csüggednünk nem szabad, lelkesednünk, egybe olvadnunk, akarnunk kell szétzúzni mindent, mi szabadságunk, életünkre tör. Szegednek népe! Önök tiszta, romlatlan utódai régi dicsőségünknek, magyarázzák meg önök nemzeti életünkre, s ott a szomszédban önök életére törő ellenségeinknek, mit tesz magyart bántani. Keressék fel önök történetünk lapjai közt azon lapot, melyen Szeged, mint a magyar nemzet véd oszlopa áll. És illessék meg e szent emléknél az önérzet, a nemes dicsvágy, az igaz haza szerelem húrjait! mutassák meg, miként a nép, melynek köréből, ez előtt 400 évvel, a magyar nemzet eddigi dicsőségének tetőpontja virágozzék fel, unokáiban is azon törzsnek méltó sarjadéka, melynek nagysága előtt meghajolának Európa minden népei. Ellenség van önök közelében. Szegednek 55000-i népe, ha akarásban egyesül, elég, lehelletével elfújni a rabló hordát, mely vakmerő, szentségtelen lábakkal közeledni a magyar szabadság útján felszentelt templomához! Fel uraim, védjétek ezred éves tűzhelyeiteket, lelkesülten, összeolvadva egy akaratba, elszántan, bátran, és paisai lesznek önök a hongyűlésnek, a kormánynak, a nemzetnek, és kettős lesz önök dicsőségének oszlopa nemzetünk életében. Míg Szeged áll, addig van haza és a hazán magyar nemzet él! E megismerése a nemzetnek oly nagyszerű, miként nem lehet, hogy önök, uraim, ezt megczáfolni engedhessék, a míg egy magyar él Szegednek sánczai között. Szegednek nem lehet, nem szabad ellenség kezébe kerülni. A nemzet bízik önökbe, a nemzet támaszkodik önökre, és ha lezúgott az egünkön tornyosuló fergeteg, s tiszta fényben álland a kivívott szabadság napja, önöket illetendi annak első fénysugára, önöké leend a nemzet első hálaszózata. Alsó seregeink felfelé rendelvék egyesülésre, mert egyesülésben van erő. Ezen egyesülés egyik támaszpontjául Szeged van számítva. Oda egy pár zászlóalj rendes őrség fog rendeltetni; de a mellett őrt kell állani Szegedért, a Szegedi 8 000 nemzetőrnek, és 55 000 lakosnak, hogy Szeged a nemzetnek minden esetre megtartva legyen. A Szegedi s Szeged vidéki egész nemzetőrség gr. Hadik Gusztáv, honvédkerületi parancsnok ezredesnek, s mihelyt megérkezendik, Madersprach ezredes úr, mint Sze269
