G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
49. Szatmárnémeti város átirata, elfogadja a 12 pontot; a papi, szerzetesi, s alapítványi jószágok a nemzet szabad rendelkezése alá visszaesve, eredeti rendeltetésükhöz képest, a papi kezek közül minden esetre kiveendő, népneveltetés magos céljára fordítassanak. 49 sti 1760/1848. április 7. (997) 50. Elnök úr! Midőn a hazában mindenki a szabadságnak örvend, midőn az eddig némi ellentétben állott nemzetiségek is szelíden összesimulnak, midőn a jogegyenlőségnek érzete világörömmel tölt el minden kebelt, midőn az isteni gondviselésnek, a hála-áldozatot a különféle vallásnak papjai egymás mellett, a legbékesb egyetértésben mutatják be: ily nevezetes korszakában a fejlődésnek, a szabadságnak, az összeolvadásnak, a türelemnek és az egyenlőségnek, váratlanul meglepő azon jelenet, hogy a hazának móses vallású lakosai ellen, némely városokban türelmetlen, erőszakos mozgalom mutatkozik. Mi siettünk rendelkezni minden ily fenyegető alakban mutatkozott mozgalom ellenében, és némely helyekről már is örömmel értesültünk kívánt sükere iránt. De, egyszersmind szükségesnek tartjuk önt is figyelmeztetni e jogellenes irányú mozgalomra, mely, odább terjedése által, csak elhomályosítaná eddigi békés átalakulásunk tiszta dicsőségét. Most nincs másról szó, mint egyedül arról, hogy az izraeliták eddig nyert jogaikat folyvást élvezhessék, hogy ez ország határain belül, akik vannak, itt békében lakhassanak, és keresetmódjaikat annak rende szerint, a törvények korlátái közt, háborítatlanul folytathassák. És hisszük, hogy ha a háborgatok jogellenes viseletök iránt felvilágosí- tatnak, lehetetlen be nem látniok, miképen, midőn másnak, bárkinek szabadsága ellen kikelnek, magok válnak érdemtelenekké azon szabadságra, mellyel bírnak. És amennyiben az izraelitákat eddigi jogaikban, mind lakásaikra, mind keresetmódjukra nézve a törvények védik, s a törvényt tiszteletben tartani minden jó és becsületes polgárnak szent kötelessége; amennyiben továbbá éppen a törvények szentségének érdekében nem lehet tűrni, hogy az újjászületett hazának bármely néposztálya már meglévő jogaiban háboríttassék: önnek kötelességébe tesszük: 1. Miután hazánknak ez új napjaiban annyi előítéletek végképp megszűntek, s az új átalakulásban annyi ellenszenvek sírjokat leiék; igyekezzék ön oda munkálni, hogy az izraeliták elleni előítélet, vagy ellenszenv is elenyésztetvén, a törvények megoltalmazó erejének jótékonyságát ők is teljes mértékben érezhessék. Itt nincs arról szó, hogy ők a legközelebbi országgyűlésen hozandó rendeletig új jogokat gyakoroljanak, hanem, hogy megnyert törvényes jogaikban ne háboríttassanak. 2. Miután vagyon és személybiztossága mindenkinek a törvény pajzsa alá van helyezve, eszközölje ön, hogy az, senki által meg ne sértessék, minden, aki e részben magát bűnössé teszi, az okozandó kárért egész vagyonának értékéig, felelőssé tétetvén. 3. A közrend és csend, és a törvényeknek megtartása a nemzetőrség erejében találván megdönthetetlen támaszát, miután jól elrendezett álladalomban erőszakosságok 24
