G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
255. Az 1848. évi törvénycikk 6; és 14. § értelmében, mindazon tárgyaknak végrehajtása, melyek ez előtt a királyi kincstárnak köréhez tartoztak, reám lévén átruházva, miután, ugyanannak az 1715:15; 1723:13; törvénycikk, s hazánk több törvényein, és folytonos törvényes gyakorlat alapján alakított, harmincad csempészeti bíráskodás joga is, pénzügyi osztályom kiegészítő részét képezné, valamint az ország harmincadi jövedelmeinek, úgy a kereskedésnek, s ezzel párosult iparnak biztosítása érdekében, szükségesnek találtam, érintett osztályom kiegészítő részéül, a volt m. kir. Udvari kamarai csempészeti bíróság helyébe, az igazság és kereskedelmi miniszter urak egyetértésével, egy különös ítélő széket, „harmincadi csempészeti ítélő szék” nevezete alatt, újabbi törvényes rendelkezésig, alakítani. Ezen ítélőszék egy elnök, négy közbíró, s nehány fogalmazói egyénekből állván, a harmincadi csempészeti esetekben úgy, valamint eddig, a volt kincstár fog, az említett törvények, és fennálló törvényes gyakorlat szerint, hivatalában eljárni. A közjövedelmeket, és a jogos üzletű iparosnak, és kereskedőknek keresetét biztosítani, s e cél elérése tekintetéből, a csempészkedést lehetőleg gátolni, a kormánynak törvényes kötelességében álván, ezen kötelességnél, s a törvény által, hivatalomhoz tartozó hatóságnál fogva, rendelem, hogy a harmincad csempészeti ítélőszék által, esetenként megkeresendő hatóságok, s tisztviselőségek, a törvények értelmében, segédkezeket nyújtsanak, s az említett ítélőszéknek, megkereső levél mellett, hozzájok küldendő ítéleteit, pontosan végrehajtsák, a végrehajtásról szóló jelentéseiket pedig, ugyanannak átküldeni, el ne mulasszák. Az eddigi gyakorlat szerint, a kincstári részletek kegyelem útoni elengedésére, a folyamodhatási határidő a honbeliekre, avagy azokra nézve, kik az ítélet kézbesítése alkalmával az országban vágynak, hat hetekre, azok irányában pedig, kiknek kelméi vagy árui a honban ugyan, de tulajdonosai az országon kívül vágynak, három hónapi határidő engedtetvén, ez alatt, kérő leveleiket, a pénzügy minisztériumhoz intézhetik. Kossuth Lajos, Pénzügyminiszter. 255 sti 3193/1848. július 17. (1861) 256. A magánúton, és hiteles alakban, hozzám érkezett jelentésekből, sajnosán kelle értesülnöm afelől, hogy, hazánk számosb vidékein, maiglan is fennállanak még, úgy nevezett apró, lottériagyűjtő intézetek, melyeknél Bécsi, linzi és Graeczi sorshúzásokra szedetnek betételek. Miután a budai, temesvári és kassai sorsjátékhúzásokat, még a volt, kir. Helytartó Tanács megszüntette, annál kevésbé engedhető meg, hogy oly lottériagyűjtő helyek álljanak fel, melyek a nép pénzét, más ország kincstárának javára, kiszivárogtatják. És azért, e város közönségének meghagyom: hogy, a hatósága alatt levő ilyetén intézeteknek, a rendeletem vételétől számítandó első húzás utáni megszüntetését, azonnal teljesítse, a betevőknek különben is szabadságukban maradván, netaláni nyereményeiknek 3 hónap leforgása alatt leendő kiadatását, az illető helyen követelhetni. Kossuth Lajos, pénzügyminiszter. 256 sti 3194/1848. július 17. (1862) 142
