G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

Öreg Horváth Csiszár János, helybéli, R. Cath; Özvegy, 65 évű, tanyai lakos, meghallgatván, vallja: az én tanyám közte fekszik a rácok tanyájának, sőt, Szremácz Román tanyája, és gyárja határos az enyémmel, én sem Szremácz Romántól, sem a többi rácoktól, semmi szót a magyarok ellen nem hallottam, sőt, még csak énekjeket sem, hanem most múlt vasárnap, Kódé Katának menye, ki Márián Miskánál lakik, de nevét nem tudom, oda jött a fiamhoz, azt mondotta, miképp a rácok éneklésbe azt mondották, „éljenek a rácok, és dögöljenek a magyarok”, azt sem tapasztaltam, hogy Szremácz Románnál összejöttek, és ott vendégeskedtek volna.

Lakatos Ferenc, mint feladó, előhívatván, túlsó lapon tett feladását Márki Istvánnak szemébe mondotta: mire Márki István először azt felelte: hogy ő nem emlékezik ara, hogy ő azt, mi Szremácz Román ellen felhozatik, valamikor mondotta volna. Mire Lakatos Ferenc újólag szemébe mondotta, és akkor azt felelte: Igaz, hogy én múlt vasárnap Marián Pál tanyáján voltam, felessinél, Csőke Jóskánál, és akkor Jenet Gigó hozta ki a rác papot, Marián Pálhoz szállt bé, és másnap Újvidékre vitték, ezt mondottam én Lakatosnak: végre hosszas kérdezgetés után, azt felelte: „Igaz, én azt is mondtam, mit Lakatos Ferenc jelentett, de én azt magam nem hallottam, hanem nékem is mások beszélték, de kicsoda, nem tudom. Vasárnap Horgosról jöttem a templomból többedma- gammal, akkor mondotta a vélem jövő közül valaki, de ki mondotta, nem tudom, még csak azokat sem tudom megmondani, kikkel a templomból jöttem, többszöri ismételt kérdések után, Nagygetzi Pált, Jánost, Vincét, Márki Józsefet, Pált és Pap Mátyást nevezte meg, kikkel Horgosról, a templomból jött.

Szremácz Román, helybéli, R. Cath; özvegy, 60 évű polgár, és kuksó gyáros, feladás végett meghallgattatván, nyilatkoztatta: áldozó csütörtök előtt való szerdán, Pékár? Gabai? József, Tanyai gazda, bejött hozzám jelenteni azt, hogy árendába bírt Kancsalba a vizet beeresztették, és a széksó söprésbe sok károkat tettek, ennek megvizsgálása végett tehát, Gabai? Józseffel, főbíró úrhoz mentem, egy tanácsnokot, kárunkat megvizsgálandó, kikérni, ki is jelölődött Heszler József, tanácsnok úr, de, mivel későn jött haza, Gabai? József be nem várhatván, reánk bízta a dolgot, hogy járnék el benne, s a kiküldetést adnám által tanácsnok úrnak, ezt én még akkor, szerdán, teljesítettem is. Másnap az ünnepen, magamnak lovaim nem lévén, Janatov Kosztéval, mint szomszédommal, kimentem a tanyánkra, oda jött Jonatov Tódor, Jonatov Sándor, Jonatov Koszta és Mihály, kívül ültem az udvaron, házam előtt kalácsot vacsoráltam, amidőn, 8 óra táján, sógorom, Runits Konstantin, és fiam kijöttek, sógorom magával egy kulacs bort is hozott, nemsoká Jonatov Tódor, és Sándor, tőlem elment, sógoromnak pedig másnapra kelve, neve napja lévén, kedve kerekedett, Mility Aczó nevű dudást hívatott, és dudaszóval tőlem, Márián Miloshoz, attól Mility Lázárhoz mentek, és reggeli 7 vagy 8 órakor jöttek vissza, én pedig egyedül magam voltam honn, a háztól egy tapodtat sem távoztam, a rác pap, hogy utána következő vasárnap a városból elment, csak később tudtam meg, az én tanyámon tudtommal nem volt, hol volt, vagy mi járatba járt, arról feleljen ő: de a lelkem tiszta, és igen fáj, hogy olyannal vádolnak, ami még csak távolról sem volt gondolatomban.

Kódé Kata, Csamangó Ferenc özvegye, helybéli, R. Cath; 61 évű, Marián Miskáné tanyáján lakos, aziránt hallgattatván meg, hogy Szremácz Román és többek tanyájukon, a rácoktól mit hallott, vallja: éppen ma egy hete virradóra történt az, amint több rácok

116