Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
„A martiusi napok — írta Kossuth Hírlapja beköszöntő számában június 21-i keltű cikkében Szilágyi Virgil, a „rendes levelező” — választó vonalat képeznek a régi s újabb kor között. Múlt országgyűlés előtt már hónapokkal megkezdetett az izgatás; mindenfelé a lélekvásárlás nagyban űzetett; a megyék lázas állapotba ragadtattak, pedig a nemzetnek csak egy töredéke, a kiváltságos osztály élt [jogaival]; most a nép is él [jogaival], és nincs rendbontás, nincs zavar; a jogosítottak nyugodt lélekkel várják a pillanatot, mellyre választás végett felhívatnak. Itt-ott mutatkozik ugyan elégületlenség, de ez annak nyilvánításában határozódik, hogy a választóképessé- gi alapok szélesítését és a választási egész törvényen] nagyobb tekintetű igazításokat kívánnak. Felötlő, hogy e megyében a nemesség nagy része nem íratta be magát választó jogának gyakorlására, s ez természetes, mert hiszen most csak az megy árúba nem bocsátott meggyőződéssel választani, kit közügy iránti lelkesedés s érdekeinek józan felfogása vezérel.”43 Rónay Mihály első alispán 112. számot viselő, Szegeden június 23-án kelt levele mellett fölterjesztette a megye két „saját” választókerületének összeírását, valamint Bogyó Sándor (Szegvár) és Somogyi Antal (Tápé) június 20-i egyhangú megválasztásáról szóló jegyzőkönyveket. „Megjegyzem — írta továbbá —, hogy Csongrád és Vásárhely mezővárosokban a választások megyei befolyás nélkül megtörténtek, s az előbbi helyen Klauzál Gábor miniszter, az utóbbin pedig Török Bálint másodalispán urak köz- bizodalommal megválasztattak. ”44 A jegyzőkönyv szerint Szegváron a központi választmány által június 18-án megbízott Sántha Ede elnök, Vidovich Mihály alelnök, Praznovszky János jegyző és Pillich János helyettes jegyző alkotta a szavazatszedő küldöttséget „számos választók együtt- létében”. Az elnök arra szólította föl a választókat, hogy „félre tévén minden személyes érdekeket s a közhaza boldogságát tartván szem előtt a választásnál egyedül a hazafiúi érdemekre, az idők viszontagságai alatt tűzpróbát kiállott jellemű s közbizodalmát nyert férfiakra tekintsenek”. A béke és rend fönntartására való fölhívás után felolvastatta az 1848:V. tc.-et, melynek lényeges pontjait meg is magyarázta. Ezután pedig „a jelen lévő választók közfelkiáltással, örömriadás, s általános lelkesülés között az osztatlan bizodalommal kedvelt Bogyó Sándort kiáltották ki követnek”. Az elnök a törvény 30. §-ának eleget teendő többször megkérdezte: kívánnak-e mást, ám senki sem jelentkezett, „sőt a választott követ nevét ismételt hangos öröm kiáltások és éljenekkel említvén”, az elnök „Bogyó Sándort közfelkiáltással és minden ellentmondás nélkül, egy szívvel-lélekkel megválasztott követnek kijelentette”. A választási jegyzőkönyv három példányának egyikét a képviselő — törvény szerint — megbízólevél gyanánt meg is kapta. A tápéi választást Bánhidy József elnök vezette Béres Elek jegyző közreműködésével. Az elnök a választók előtt kijelentette: „minden választónak jogában áll [...] 43 [SZILÁGYI VIRGIL] Rendes levelező: H. M. Vásárhely, jún. 21. Kossuth Hírlapja, 1848. júl. 1. — A szerző kilétét Varsányi Péter István ismerte föl. L. Hódmezővásárhely története II. 1. rész A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, 1993. 20. (VARSÁNYI PÉTER ISTVÁNtól.) Szilágyi Virgil (1824-1892) a vásárhelyi gimnázium neveltje 1846-ban lett ügyvéd s vármegyei aljegyző; Varsányi Péter István szerint 1848-ban már „első jegyző”, noha Zsilinszky Mihály még a május 2-i tisztújítás után is „második aljegyzőnek” írja (196.). Egyébként tagja volt az 1848. március 31-én megválasztott központi bizottságnak is (uo. 183.). Vö. KŐSZEGFALVI FERENC (szerk.) Jeles vásárhelyiek. Életrajzgyűjtemény. Hódmezővásárhely, 1993. 126. 44 OL BM oszágl. 1848-2-160/4832. 37
