Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

pártoknak, mint a d'Hondt (ez volt a célja egyébként bevezetésének az 1950-es években az említett skandináv országokban), de úgy, hogy ezzel ne növelje meg a parlamenti pártrendszer töredezettségét, frakcionalizáltságát.

Az arányos képviseleti rendszerek másik csoportját a legnagyobb maradék elvét alkalmazó szisztémák alkotják. Ezekben egy kvóta kiszámítása történik meg, a kvóta alapján osztják el a mandátumokat, a kvóta alapján nem kiosztható képviseleti helyeket pedig a legnagyobb maradékok sorrendjében töltik be. (Innen az elnevezés.) A három legismertebb kvóta a Hare- vagy egyszerű kvóta, a Droop- vagy Hagenbach-Bischoff kvóta és a csak Olaszországban alkalmazott Imperiali kvóta. (A Droop elnevezést Írországban használják, a másikat a kontinensen, az előbbi kiszámítása is némiképp eltér, de a végeredményt illetően nincs különbség a kettő között.) A Hare kvóta kiszámítása úgy történik, hogy a körzetben leadott szavazatok számát elosztjuk a körzeti magnitúdóval, így kapjuk egy mandátum „árát”. A Hagenbach-Bischoff kvótát úgy számítjuk ki, hogy a szavazatokat a mandátumok eggyel megnövelt értékével osztjuk el, míg az Imperiali kvóta esetében a nevező a mandátumok kettővel növelt számát tartalmazza. (Megjegyezzük, hogy a magyar rendszer a területi listás mandátumok elosztásánál a Hagenbach-Bischoff kvótát alkalmazza.) A nevező növekedése kevesebb maradék mandátumot eredményez, ami növeli az elvesztett szavazatmennyiséget, és ez a kisebb pártok számára hátrányos.

Végül létezik még — a választáselméleti szempontból is nagyon lényeges harmadik altípus — az arányos képviseleti rendszer brit-szigeteki változata, az Írországban használatos STV. Ez a kvóta-preferenciális rendszer nem listás választás, hanem egyéni preferencia-sorrend megjelölését követeli meg a választótótól, és többmandátumos körzetekben arányos módszerrel történik a mandátumok elosztása. Itt is megállapítanak egy kvótát, ez Írországban történetesen a Droop kvóta, és a preferenciákat addig rendezik újra, amíg az összes mandátumot el nem osztották, a második, harmadik stb. preferenciák alapján.

Ha az arányosság szempontjából vesszük szemügyre ezeket a rendszereket, akkor a legarányosabb eredményeket a Hare kvóta adja, a legaránytalanabbakat a d'Hondt és az Imperiali, köztük helyezkedik el a Droop, a módosított Sainte-Lagué és az STV.

A választási rendszerek elhelyezését, a klasszifikációt illetően az eddigiekben nem találkoztunk különösebb problémával, amennyiben az arányos képviseleti vagy többségi képviseleti elvet tisztán valósítják meg a választási rendszerek. Világos az is, hogy általában az arányos rendszerek arányos hajlamúak, a többségiek aránytalanságra hajlamosak, ha az arányos és a többségi rendszereket nem is lehet egymást kizáró kategóriaként kezelni (a képviseleti elveket igen). A probléma akkor válik igazán élessé, ha a nem tiszta, kombinált rendszereket kell elhelyezni, értékelni. Ilyen egyre több van, és egyre bizonytalanabb az elhelyezésük, a hagyományos tipológiák alapján egyre nehezebb ezeket a rendszereket, így például a magyart is elhelyezni (a magyart arányosnak, többséginek, vegyesnek, mérsékelten arányosnak is leírták, annak megfelelően, hogy formáját, módszereit vagy eredményeit vették-e figyelembe. Van, aki a vegyes rendszereket egyszerűen „torzszülött” hibridnek tartja, annak alapján, hogy a két képvi17