Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai
kategorikus szavazás ezekben az esetekben a nagyobb pártoknak kedvez, a szavazatok elvesztésének elkerülése érdekében a választók inkább a nagy pártokra szavaznak, és ennek közvetett hatására már a választásokon is kevesebb párt indul, mint az ordinális szavazói szerep esetén. A többmandátumos rendszerekben ilyen összefüggést az elemzések nem mutatnak ki.5 2. A második független változó az ún. körzeti magnitúdó, ami az egyes körzetekben szétosztható mandátumok számát jelenti. Az egész országra vonatkozóan az átlagos körzeti magnitúdót használják, amely a körzetenkénti mandátumok átlagos számát jelenti, amit a mandátumoknak a körzetek számával történő elosztásával kapunk meg. Ez 1-től 150-ig terjed a jelenleg létező választási rendszerek esetében, egy az átlagos magnitúdója természetesen az egymandátumos többségi rendszereknek, míg 150-es magnitúdója Hollandiának van, ahol az egész ország egyetlen választókerületet alkot a mandátumok elosztása szempontjából. E független változó kiszámítása csak akkor jelent gondot, ha egy ország „komplex” körzetesítésű, vagyis az alacsonyabb szintű választókerületekre magasabb szintek is ráépülnek. Magyarország esetében például, ahol három szint (egyéni kerületi, területi listás és országos listás) létezik, különösen nehéz egy átlagos körzeti. magnitúdót megadni. Az egyik megoldás az lehet, hogy a 386 képviselői helyet 176 + 20 + l-gyel, vagyis az egyéni körzetek, a területi listás körzetek és az 1 országos lista összeadott számával osztjuk el. így az átlagos magnitúdó 386/197, vagyis 1,96. Ez is alkalmazható, azonban számunkra az a megoldás tűnik elfogadhatóbbnak, amelyik külön-külön veszi az egyes szintek átlagos magnitúdóit. Vagyis az egyéni kerületi körzetekben 176/176 = 1, a területi szintet illetően 152/20 = 7.6, az országos listát illetően pedig 58/1 = 58. Az országos listára felcsúszott mandátumokat is figyelembe véve, 1990-ben területi szinten 120/20 = 6, országos szinten 90/1 = 90, 1994-ben területi szinten 125/20 = 6.205, országos szinten 85/1 = 85 a magnitúdó. Összehasonlításul a sokak által bevezetésre javasolt német rendszerben — ahol a mandátumok elosztása az ún. Hare-Niemeyer módszer szerint történik, ugyanezek a számok a következőek : 328/328 = 1, a listás szavazatokat viszont országos szinten számolják ki, tehát területi szint nincs, a pártok országos szavazataik arányában részesülnek a tartományi listákon a mandátumokból az adott tartományban rájuk eső szavazatoknak megfelelően, miután levonták az egyéni kerületekben megszerzett mandátumokat, vagyis itt a körzeti magnitúdó 656/1 = 656 országos szinten. Az egyéni szavazatokat tehát itt bevonják az elosztásba, a magyar rendszerben viszont nem, ezért ott az országos listát külön kell kezelni. (Nálunk az arányosítási célt az egyéni töredékszavazatok beszámítása szolgálja, ez azonban nem tudja kompenzálni megközelítőleg sem az egyéni rendszer aránytalanságát, mint a német esetben.) Német esetben a mandátumelosztásban döntő szerepet játszó körzeti magnitúdó tehát 656, magyar esetben viszont döntő az 1-es, illetve 7.6-os magnitúdó, ha az országos listára felkerült mandátumokat leszámítjuk, 1990-ben 6, 1994-ben pedig 6.205. (Az 58-as, de a 90-es és 85-ös magnitúdójú kompenzációs rész ennek ellensúlyozására nem elegendő. Ezekből a számokból kiderül az is, hogy az arányosság szempontjából az a jobb, ha 5 LUPHART, AREND: The Political Consequences of Electoral Laws. 1945-1985. American Political Science Review, vol. 84. (1990)495. p. 10
