Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
azaz 50-je elengedődik.”137 A szenátorról pedig megtudjuk: „N. DEJANOVICS JÁNOS Senator Úr előttünk bevallotta, hogy az kis Kapu előtt újonnan építtetett házat, mely is N. Valprun János Senator Úr, és Vass János Cívisünk szomszédságában vagyon, édes leányának Mária Dejanovicsnak haláláig ..., hogy benne lakjon, oda engedte, holta után pediglen ismét említett Dejanovics Úramra ... szálljon.”138 1730. május 31-én a következő feljegyzést olvashatjuk: „Ellentétek a kézművesek — kovácsmesterek és ácsok — között. DIANOVICS JÁNOS és Kész Miklós senatorok ellenőrzik az ügyet. ”139 1732-ből a következő feljegyzésre találunk: „DIANOVICS JÁNOS szenátor a közgyűlés jelenlétében tárgyalták a tűzeset során felmerült adókat. Résztvevői: Hart- vics Bertalan, báró Weisz. 1000 forint segély nyújtása,”140 1733. október 17-én „DIANOVICS PÁL miután megtekintette a városi polgárok negyedrésze által 1 évre bérbe adott kocsmákat a szokásos taxáért, ezért a felesége révén megerősített több kocsmáita- tási bérletet.”141 1748. október 15-én „Nemzetes DEÁNOVICS PÁL a bíróság jelenlétében megerősítette, hogy ő semmiféle módon nem keveredett peres ügybe a várossal szemben, sőt emlékeztetett arra, hogy fenn akarja tartani ezt (a viszonyt) s a felmentő iratokat a titkos pénztárba helyezte el.”142 1749. március 8-án „Ezen alkalommal Müller Mihály Gábor kezdeményezte DEÁNOVICS PÁL-lal, hogy ő, Müller Mihály 80 forint rénesforintért népének adományoz egy vörös tehenet, hogy bemutathassa a 80 forintról szóló számlát nemzetes Temesvári András úrnak a levonás érdekében. Ugyanezen alkalommal nemzetes DEÁNOVICS PÁL a malmok eladásáról tárgyalt, és más dolgokról, mert a Müllerék örökösei kikényszerítették az eladást.”143 1752-ben találjuk utoljára Deánovics János nevét az összeírásokban. Föltételeztem, hogy meghalt. Ezt alátámasztja a következő 1753. január 19-ben született feljegyzés: „Ugyanazon alkalommal nemes DEÁNOVICS JULIANA úriasszony, nemzetes Csetei Antallal egyetértésben a törvényre hivatkozva kijelentette, hogy azokat a dolgokat, amelyeket igen kedves szülőapja végrendelete alapján birtokol nem haragból; korábban ugyanis a tiszteletreméltó hivatalnoki testület számára levélben (írásban) rögzítette ugyanezt a végrendeletet (a szülőapa) örökidőre megerősítve.”144 Deánovics János özvegyéről is maradt feljegyzés a tanácsi könyvekben: „Ugyanazon alkalommal felolvasták DEÁNOVICS MÁRIA panaszlevelét Jankho János ellen, ezen ... kérelmet közzé tették Jankho Jánossal szemben, ugyanis az özvegy Deánovics Úrasszony özvegyi tartását lenézte (megvetette).”145 Deánovics (Dianovics) családnév utolsó említését 1802-04. évben találjuk. A város polgárai közé fogadták Josephus Dianovity ügyvédet. Őt már magyar nemzetiségűként tartották számon. 137 CsML, SzVT Tü. jkv. 2. k. 199. o. 138 Uo. 422. o. 139 CsML, SzVT Tü. jkv. 3. k. 23. o. 8. pont 140 Uo. 1732. máj. 23. 4. pont 141 Uo. 1733. okt. 17., 207. o., 1. pont 142 Uo. 145. o. 143 CsML, SzVT Tü. jkv. 5. k. 177. o. 144 CsML, SzVT Tü. jkv. 6. k. 9. o . 145 Uo. 77. o. 98
