Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

kos; háza van, 5 boroshordója és kertje Térváron (L. a 6. sz. táblát). Korábbi adóösszeírásból tudjuk, hogy 2 kapás szőlője (L. a 8. sz. táblát) után 2,50 Ft adót fizetett.

Vagyoni helyzete éveken át alig változott. Igaz, kert nélkül maradt, és 1-5 boroshordója volt, a hordók száma évről évre ingadozott. Az 1769/1770. évi összeírásból kiderül, hogy özvegy lett, és a családjában egy felnőtt és egy kiskorú nő élt, valamint egy férfi „személy”. Mathias Antalovity „lakó” volt, és 1778-ban már csak házat birtokolt. Ez az Antalovity családnév utolsó említése.

ANTUNOVICS

A bunyevácság egyik legjelentősebb családja. 1745-ben Kunbaján adományként kaptak vagyont. Ugyanabban az évben a nemesek összeírásában találhatók Simon, István és János (Simun, Stjepan és Ivan). A családi vagyon Bácsalmáson volt még 1841-ben. Az Antunovics család nemes tagjai Bácsbokodon, Ómoravicán és Szabadkán éltek. Ebből a családból származott a „legnagyobb bunyevác” Ivan Antunovié püspök,114 aki a szegedi „kegyes oskolában” nevelődött. Szegeden 1752-ben található Georgius Antunovich neve.

BACSICS (BACHICH)

Igen gyakori név a bunyevácoknál, amely elterjedt a bunyevácok lakta magyarországi településeken. A név a bátyó szóból ered, amely atyát illetve bátyát jelent. Magyarországon e családnév elsőként Szegeden jelenik meg 1695-ben Georgius (Jure) Bacsich személyében. Ez a Juro hajdú volt, és az 1697. évi Palánk telekkönyve alapján ölben 11 hosszú és 2 széles telket birtokolt. Juro Bachichot Lippánál „a rebellisek levágták”, így felesége 1711. március 3-án „az öreg, összedűlőfélben levő házat eladta a következő sorszám alatti Popara-nak, 26 Ft-ért.”115 Ez a Popara szintén dalmata volt. Bachich Juro halála után a felesége valószínűleg elköltözött Szegedről, hiszen a családnév utolsó említése 1711-ből származik és mivel Georgius mellett a Bacsics családból még csak Margarita Bacsity nevével találkozunk, valószínű egy házaspárról esett szó, amely 1711. után már nem szerepel semmilyen okiratban.

BAJALICS (BAJ ALI A, BAJADICS)

Az egyik legjelentősebb szegedi dalmata család, amely már 1663-ban megjelent Szegeden. Zivko Mandié a Bajalics családnévnek egyik változataként megemlíti Marti- nus Bajadics személyét, akit Szegeden 1837-ben találunk.116 A családnév jelentése

114 HEKA LÁSZLÓ: 110. Obljetnica smrti „Najveceg Bunjevca” Ivana Antunovica. (A „legnagyobb bunyevác” Ivan Antunovics halálának 110. évfordulója) Hrvatski Kalendar, 1998.

115 Kenéz Győző — Szakály Ferenc i. m. 85. p. (Pag. 31. 135. sz.)

116 2ivko Mandic i. m. 48. p.

92