Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

férfi, egy asszony és egy kiskorú fiú. Ez nevének utolsó említése. Helyén az 1776/77-i összeírásban már Paulus Alaburity szerepel. így két Alaburityot találunk a Palánkban, Michaelt és Paulust, akik valószínűleg testvérek. Mindketten kézimunkások, katolikusok, nősek, van házuk. Michael családjában neje mellett öt gyermeket találunk, három fiút és két lányt. Paulus Alaburity családjában a neje mellett egy fiú és egy leány gyermek található. Egyiküknek sem volt polgár státusa.

Dugonics András megemlíti, hogy Alabority Lőrinc fia „az én édesanyámnak (özvegy Halaburicné Imre Katalin 1711-1763)112 első ura volt.”

Az Alaburity családnevet utoljára 1813-ban a „Mustra lajstroma Szeged városa fegyveres polgárságának 1813-ik esztendőre” című táblázatban találjuk. Ott közemberként a „Rezervája” névsorában Halaburity Demeter neve szerepel.

Az Alaburity (Halaburity) családnév csak a szegedi dalmaták körében tűnt fel, és más településeken ismeretlen.

Az Alaburity (Halaburity) családról nyom maradt Szeged Város Tanácsának irataiban is. Az 5. kötetben 1750. szeptember 10-én az 540. oldalon a következő feljegyzést találjuk: „Ezen alkalommal Palkovics Bojo eladta a palánki házát. Hauch Mátyás, valamint HALABURITY JERKO, özvegye Lalics Mátyásnak voltak érdekelve a dologban, s fizettek 80 rénes forintot.”

ANIKITY (ANAKITS)

1735-ben jelenik meg először Szegeden e családnév Stephanus Anikity személyében. A családnevet másképpen Anakitsnak írták. így 1755-ben Petrus Anakits nevével találkozunk. Ez a családnév is csak Szegeden illetve Szőregen jelent meg. Szőregen 1828-ban Kata Anikics névvel találkozunk, illetve 1873-ban a már „magyaros” Anika Istvánnal. A családnév egyébként éppen az Anna, Anika személynévből ered.

Az 1750/51. évi összeírásban a 361. szám alatt Palánkban találjuk a jómódú Michael Anikityot (L. a 6. sz. táblát). Neki háza, 7 fejőstehene, 4 kettős ekéje, 5 igáslova, 29 köböl búzája, 30 boroshordója és 40 szénakazla volt. D. Paulus Deáno- vicscsal a dalmaták között — nemcsak a Palánkban — az egyik leggazdagabb ember. Sőt még a legvagyonosabb szerbekkel és németekkel is versenyezhetett gazdagságában a Palánkban. Mint Szűcs és szabó dolgozott, de kertje is volt Térváron. 1755-ben háza, 6 igavonó állata, 7 fejőstehene, 6 hármas ekéje, 4 kettős ekéje, 3 igáslova, 1 csika- ja, 32 köböl búzája, 1 árpa és zab és 5 boroshordója, emellett egy „személye” és egy „zsellére” (Petrus Anikity szűcs) került összeírásra. A következő években vízimalom és ércüst tulajdonos is lett.

Az 1757/58-i összeírásban Petrus Anikity neve szerepel, és tulajdonában 5 boroshordó. 1761-ben pedig már nem zsellér: háza van, és szűcs mester.

Az 1766/67-i összeírásban már nem szerepel Michael Anikity neve. Vagyonát Martinus Anikity, valószínűleg fia örökölte. A családtagok közül Petrus Anikity időközben özvegy lett, és a háza mellett 2 boroshordóra is szert tett. A szűcsmesterséggel

112 PÉTER LÁSZLÓ: Szőregi délutánok. Bp., 1994. 216. p.

90