Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
„Ezt az exempt plébániát a kegyes tanítórendi atyák irányítják, úgy, hogy ennek a kollégiumnak a rektora egyben a plébános is: A jelenlegi rektor Rátay Egyed, a Szent- háromságról elnevezett atya, aki 45 éves végzett theológus és 6 évig tanított theológiát és dogmatikát.”63 1761-ben Rátay atya már második éve vezette a plébániát és a német és magyar nyelv mellett ismerte a horvátot is. Természetesen az egyházi szolgálatot a németek mellett a dalmaták is végezték méghozzá a palánki magyarság javára is. Mindez arra utal, hogy a dalmaták igen szoros kapcsolatban álltak a magyar lakossággal. A Palánkban a 18. század közepén két kántor illetve tanító volt: a német Purger Mátyás és a dalmata Katichich (Katachich) János. Ez utóbbi palánki részen élő dalmátoknak és magyaroknak egyaránt szolgált. 1761-ben Katichich János 40 éves volt. Dalmata volt a sekrestyés is, a 32 éves Koper- csics Ferenc. A két tanítóról tudjuk, hogy „jó erkölcsűek, a visitatio alatt letették a hitvallást. ”64 Amíg a német oktatta a német lakosok fiait, a dalmata nem tanított, mert erre nem volt alkalmas háza. A Várostól kapták a fizetést. A dalmata kántor havonta 60 forintot, a temetésért 17 krajcárt, a hirdető cédulákért 7 krajcárt, és járt még neki 3 forint és a perselypénz harmadrészének egy része. A palánki sekrestyésnek, Koper- csics Ferencnek 60 forint járt évente, és a harangozásból bejött összeg fele, a Szentháromság társulat a délutáni 3 órai harangozásért 10 forintot és éves szolgálataiért 19 forintot adott neki, a Szent Skapulare társulattól pedig saját szolgálataiért 12 forintot kapott. Az ostyasütésért is járt bizonyos összeg, perselypénz harmadrészéből egy része, és a felajánlásokból bejött pénz harmadrésze.65 Az egyházi szolgálók közé tartoztak a bábák is. Az 1761-i összeírás különválasztotta a németeket a magyar-dalmata bábáktól. Ez utóbbiak a következők voltak: Maindlin Cecília, Kollerin Magdolna és Bleibinhausz Erzsébet a németek részére, valamint Doikry Anna, Szabó Ágnes, Nagy Erzsébet, Mindszenti Katalin, Lengyel Éva, Rózsa Katalin, Kuna Zsuzsanna, Gyenge Anna, Szabó Katalin és Kun Anna a magyarok és a dalmaták részére.66 Ami a névsorból kitűnik, az, hogy a Kuna (magyarul nyest) családnevet kivéve, más nem magyar nevet nem találunk. Más adatokat találunk Oltványi Pálnál, ki szerint a német bábák Schermayer Teréz és Koller (Kollerin) Magdolna voltak a 18. század első felében. Oltványi Pál szerint a magyar bábák Rózsa Kata (Katalin), Piros Margit, Kusz Zsuzsanna voltak, a dalmaták pedig Antolovits Kata, Nénéj Borbála, Szabó Anna, Szabó Kata, Gyenge Anna és Kusz Anna.67 A dalmatáknak volt tehát a legtöbb bábájuk is. Természetesen az itt fölsorolt nevekből egyáltalán nem lehet azt következtetni, hogy azok dalmaták, csak más források összehasonlításának alapján. Sok dalmata (de szerb is) magyarosította a nevét. Nemegyszer fordul elő az okiratokban, hogy egyes dalmata vagy szerb illető magyaros hangzású nevet visel. Ennek egyik oka valószínű az is volt, hogy a magyarok és a németek számára „bonyolult” szláv neveket leegyszerűsítették, és mivel Palánkon főleg mesterek éltek, egy-egy szláv család a mestersége alapján kapta nevét. Ezért fordul elő 63 A szegedi plébánia 1761. évi összeírása, 9. 64 Oltványi Pál i. m. 153. p. 65 A szegedi plébánia 1761. évi összeírása. 14-15. 66 Uo. 15. p. 67 Oltványi Pál i. m. 156. p. 79
