Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
noritákat, s 1726. május 19-én öt kis házat kisajátított részükre.”52 S bár a Szent György templom még romokban volt, misézni lehetett benne. Ideiglenes kápolnát is építettek. A Szegedi plébánia 1761. évi összeírása alapján képet kaphatunk a Palánkban és Felsővároson zajló vallási életről, különösen a dalmaták életéről. A plébánia templom a Szent Dömötör templom volt, tőle kb. 1000 lépésre állt a Szent György templom, „amely mellett két piarista atya lakott, kik mint segédlelkészek a lakosság nagyobb hasznára szentségeket szolgáltattak ki.”53 A Szent Dömötör templomban nyolc oltár található. „A nagy oltár Szent Demeteré, az evangélium oldalon az első oltár az Úr keresztjéé, a második a Szentháromságé, a harmadik Calazanci Boldog Józsefé, a szentlecke oldalon az első oltár pedig Szent Annáé, a második Nepomuki Szent Jánosé, a harmadik a názáreti szent családé, a negyedikben a Legszentebb Megváltónak a szobrát egy üveg alá elzárva tartják, ugyanennek a Megváltónak a tiszteletére szentelve.”54 Két társulat létezett e templomban. Az egyik a plébánia templomi Szentháromság társulat, a másik a Boldogságos Szűz Skapulare társulata, amely egyesítve volt a piaristákéval. Az első gyülekezet tagjai közt találjuk a dalmatákat is. A plébánia összeírása említi, hogy „tagjai vasárnaponként rózsafűzért mondanak, és a Szentháromságról litániákat tartanak, a dalmátok az első szertartás (a legkorábbi mise) alatt, a németek pedig a kitett Oltáriszentség előtt fél kilenckor. A társulat a hónap utolsó vasárnapján Szentháromság körmenetet és felajánlást tart.”55 A további szövegből az is kitűnik, hogy a „Passió vasárnapján, vagyis a húsvét előtti második vasárnapon közös körmeneteket szoktak tartani ebéd után a Kálváriára, ahol három nyelven, magyarul, németül és szlávul hangzanak el szentbeszédek.”56 A szláv nyelv alatt a horvátot kell érteni. A dalmatákból is álló Szentháromság társulat, éppen úgy mint a Szent Skapulare társulat is, „a sajátjaiért minden hónapban önálló körmenetet tart. A Szentháromság vasárnapján (Pünkösd utáni első vasárnap) ünnepi körmenet vonul a Szentháromság szoborhoz. A Szentháromság társulat körmeneteiben hármasával haladnak, máskor kettesével, egyébként a Dorozsmán lenni szokott körmenet idejében ebben a templomban szertartások vannak saját rendjükben.”57 A Szent Dömötör és Szent György templomon kívül öt kápolna is létezett. A legrégibb közöttük a Sz. Dömötör templom melletti Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére épült kápolna, majd a Szent Rókus kápolna az Újvárosban (azaz Rókuson), a Kálvária kápolnája, a palánki Segítő Boldogasszony kápolnája és a Szentháromság kápolna. Ezekben 1761-ben miséket is tartottak.58 Az 1761. évi plébániai összeírásból kitűnik, hogy a Városban a katolikusokon kívül kb. 300 görögkeleti élt. Két templomuk is volt. A Város ekkor még nem engedélyezte, hogy zsidók és protestánsok beköltözzenek. Ha nem katolikusok letelepedtek is 52 TÁPAY-SZABÓ GABRIELLA: Szeged erkölcsei a XVIII. században. Bp., 1933. 15. p. Vö. KÖRTVÉ- LYESSY LÁSZLÓ: Adatok a szegedi minorita rendház történetéhez. Szeged, 1943. 23. p. Vö. KÖRTVÉLYES- SY LÁSZLÓ: A 700 éves minorita rend története. Szeged, 1943. 112. p. 53 A szegedi plébánia 1761. évi összeírása. Fordította Farkas Csaba. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIII. Szeged, 1988. 5. p. 54 Uo. 6. p. 55 Uo. 56. p. 56 Uo. 7. p. 37 Uo. 38 Uo. 77
