Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

egyesülését szorgalmazó) eszme hirdetője lett. A horvátok így átvették az illír nevet is mint identitásuk jelzőjét, de e fogalmat átvették részint a szerbek is. Ezután az amúgy is nehezen megkülönböztető szerb és horvát etnikum „szétválasztása” még nehezebb feladatnak bizonyult, és leginkább a vallás alapján lehet megkülönböztetni a két nemzethez tartozókat.

A bunyevácok eredetéről fölvázolt néhány állítás mellett kiemelem azt a Jugoszláv Enciklopédiában található nézetet, amely szerint a bunyevácok eredetileg a Svilaja hegytől északra a Dinara-hegység mentén elterülő vidéket lakták.8 Eszerint a bunyevác népnevet nem lehet kapcsolatba hozni a Buna folyónévvel, mivel a Buna olyan kis folyó, hogy lehetetlen, hogy körülötte ilyen nagy törzs legyen, mint amilyenek a bunyevácok. Az enciklopédia szerint ők a Svilaja hegytől északra költöztek, a Zrmanja folyó környékére, ahol az őslakossággal összekeveredtek. Valószínűleg környezetüktől kapták nevüket, mivelhogy különös fajta kunyhókban (bunja) éltek. A szófejtés kulcsa tehát a bunja közszó lenne, amely kunyhót jelent. E feltevésekről azonban még viták folynak.

A bunyevácok Boszniából, Hercegovinából és Dalmáciából származtak, és ma is a legközelebbi rokonaik Likában, Észak-Dalmáciában, Délnyugat-Boszniában és Nyugat- Hercegovinában élnek.

A BUNYEVÁCOK LETELEPEDÉSE MAGYARORSZÁGON

Magyarországon elsőként a bosnyák ferencesek telepedtek le már 1339-ben.9 A ferences barátok Szegeden az alsóvárosi Havi Boldogasszony templomában és kolostorában helyezkedtek el.

Az első nagy megmozdulásokra a régi hazájukban a 15. században került sor, miután erre a török terjeszkedés kényszerítette őket. P. Únyi Bemardin szerint, amikor a törökök elfoglalták Boszniát (1463) és Hercegovinát (1482), hozzáláttak uralmuk berendezéséhez. A lakosságot vallásuk elhagyására kényszerítették. Aki ezt nem fogadta el, annak vagyonát elkobozták, és különböző üldözéseknek vetették alá. A lakosság egy része, főként a nemesek és a patarénus hitfelekezeten lévők, hogy életüket és vagyonukat megmentsék, áttértek a mohamedán vallásra. Belőlük lettek a bosnyák bégek. A lakosság nagy része azonban inkább a menekülést választotta, mint vallásának megtagadását.10 Ekkor a Mostar, Nevesinje, Blagaj, Stolac és Pocitelj vidéken lakó katolikus délszlávok, a bunyevácok megrémültek, és a legrövidebb úton, Metkovicon és Ga- belán át a dalmát partra menekültek. A menekülő Buna vidéki bunyevácság Dalmácia déli részére ment. Lika-Krbava területére először 1550-1551 körül telepedtek le.11 E folyamat a 17. századig tartott. A török azonban utolérte a menekülőket új hazájukban,

8 Encildopedija Jugoslavije. Leksikografski zavod FNRJ. II. Zágráb, MCMLVL, 304. p.

9 REIZNER JÁNOS: Szeged története. III. Szeged, 1899-1900. 10. p.

10 P. ÚNYI BERNARDIN OFM: Sokacok-bunyevácok és a bosnyák ferencesek története. Bp., 1987.

11 MANDICS MIHÁLY: A magyarországi bunyevác-horvátok története. Kecskemét, 1989. 24. p.

67