Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata
ház a török időkben elpusztult, a térképészek a 18. században a postaút nyomvonalát nem a Tisza felé kanyarodva, hanem rövidebb szakaszt keresve jelölték ki. A két város közötti távolság felén posta állomást létesítettek, amely elindította a mai Kistelek város elődjét a fejlődés útján, míg az egykori Szer (Ópusztaszer) sohasem érte el középkori elődjének rangját. Szerepét a térségben Kistelek vette át.21 A fontos kelet-nyugati utak közül a Dél-Alföldön a kora-Árpád korban létrejött és hosszú évszázadokig fennmaradt egykori Káliz utat említjük meg, amelyen a kálizok, a török eredetű mohamedán kereskedők szállították áruikat Erdély felől az Alpokig. Az út Erdélyből a Marossal együtt kilépve a folyó mentén haladt, majd a szegedi réven kelt át a Tiszán, és Szabadkát érintve (Kun)Baján és Bükeden át tartott a dunai átkelő, Páli felé, amely (Duna)Szekcső térségében lehetett. Ezen út Szabadka utáni szakaszán már a középkor második felében jelentős módosulás következett be Baja mezővárosi fejlődésének eredményeképp.22 Bár a kelet-nyugati főutak közül — mint láttuk — nem egy dél-keleti irányú volt, és így az észak-déli közlekedést is szolgálta, mint például a buda-szegedi út, mégis számba kell vennünk az észak-déli irányban haladókat. Szatmárnémetiből, amely az Erdély felé vezető utak csomópontja volt, a Szamos jobb partján, Gyarmaton, Panyo- lán, Szamosszegen át vezetett, és Dobosnál tért északra a naményi Tisza-révhez az a nagy út, amely Beregszászba a korábbi Lampertszászába vezetett. A Szálkán át (Nagy)Károlyba vezető utat ugyancsak nagy útnak nevezték.23 Az ország belsejéből egyrészt az Erdély felé vezető utak egy másik csomópontjából, Váradról, másrészt a Békésből jövő út Szeghalmon át érkezett (Berettyó)Újfaluba, innen Pércsen át Debrecenbe, és a Nyírség szélén, Káliót érintve talán Nyíregyházán át Várdára. Ez a magna via innen tovább haladt egyrészt Ungvár, másrészt a Vereckei- szoros felé.24 Eger felől egyrészt Szihalmon át a poroszlói rév irányába, onnan pedig Debrecen felé lehetett eljutni, másrészt Szikszón át az abádi rév felé. Hevesnél számos út futott össze. Ide érkezett a Tama völgyéből jövő út is, amely Jánoshidán átkelve vitt Szolnokig, hogy ott becsatlakozzon a Csongrád és Szeged felé vivő útba. Szeged és Bács között Csantavéren át, tehát a kunság déli részén keresztül is kellett úrnak vezetnie, mert ezen mentt említett útján 1500 késő őszén Zsigmond lengyel királyfi. Adácsnál kanyarodott ki az ugyancsak Heves felé vivő hadi út, folytatása egyrészről az abádi réven másrészről a poroszló-füredi réven kelt át a Tiszán.25 21 Vö. Kistelek története. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1996.; 66. p. Az Alföldről szóló részt kiadta: PALÁSTI LÁSZLÓ: Bertrandon de la Brocquiére alföldi útleírása. Somogyi-könyvtári Műhely. 1983. 4. 231-232. p.; DIVÉKY ADORJÁN: Zsigmond lengyel herceg budai számadásai (1500-1502, 1505.) Bp., 1914. 75-76. p., Draskóczy István 1996. 9. p. 22 ÁMF I. 703. p.; Baja története a kezdetektől 1944-ig. Szerk. Kőhegyi Mihály. Bp., 1989. 55., 79. p. A vonatkozó rész Szegfű László munkája. 23 Mátészalka története. Szerk. Újváry Zoltán. Debrecen, 1992. 124. p. A vonatkozó részt Módy György írta. Vö. Maksay Ferenc 1940. 9. p. 24 Berttyóújfalu története. Szerk. Varga Gyula. Berettyóújfalu, 1981. 103. p. A vonatkozó részt MESTERHÁZY KÁROLY és MÓDY GYÖRGY írták.; Kisvárda 90. Tanulmányok Kisvárdáról. Nyíregyháza, 1991. Szerk. Fehérvári Béla. 10. A vonatkozó részt DR. ÁCS ZOLTÁN írta.; Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László — Mező András. Nyíregyháza, 1987. 28-29. p.; ÁMF I. 582. p. 25 ÁMF III. 56. p.; Divéky Adorján 1914. 74-75. p. 56
