Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata
a Sebes-Körös déli partján a Nadány (Körösladány) felé haladó utat.17 A Szalárdnál az Alföldre lépő és Pócsajnál az Ér vizét felvevő Berettyó mentén a folyó mindkét oldalán sószállító út haladt Berettyóújfalu irányába. A folyómenti mezővárosokat összekötő utak mellett a nyugatról keletre és az északról dél felé tartó utak között is számos főútvonalat ismertek már a középkorban. Az óra járásával egy irányba haladva vesszük az előbbieket számba. Pest felől Túrán és Hatvanon át a vámos Adácson, Nagyúton, a vámos Kompokon és Szikszón valamint Szihalmon keresztül vezetett egy fontos hadi és kereskedelmi út (Hejő)Csabára (Miskolc), hogy ott elhagyja az Alföldet, és tovább menjen (Sajó)Szentpéter felé. A mintegy a mai 3-as út vonalát követő fő kereskedelmi útból Hatvannál ágazott ki a Gyöngyös felé vezető út, Adácsnál pedig a Gyöngyös felől érkező csatlakozott be, amely a Hevesen át a Tisza abádi révéhez illetve a Szolnokra vezető úttal találkozott. A következő nagyobb útkereszteződés Kompoknál volt, ahol a Tárná völgyéből, Sírok felől ugyancsak Heves felé tartó út szelte át a főútvonalat. Szikszón elágazás volt Eger és az abádi rév, Szihalmon pedig Eger és a poroszlói rév felé. Olaszegyháza táján ágazott le a főútvonalról a muhi felé tartó nagy út, amelynek folytatása részint a folyóvölgyek (Sajó, Hernád) részint Zemplén megye települései irányába tartott.18 A Buda felől Debrecenbe tartó nagy út a vámos Újfalut Ceglédet érintve jutott el Szolnokra, ahol a Mély-érnél kelt át a Tiszán, majd Fegyvernek mellett a Büdös-éri vámhelyen haladt tovább, és Kenderest, Karcagot valamint Nádudvart és (Püspök)La- dányt érintve érkezett Debrecenbe. A Ceglédet Budával összekötő nagy útból Bénye felé kiágazott út Bényéig illetve Gombáig szinte párhuzamosan haladt a budai úttal, onnan éles kanyarral északra Túra valamint Hatvan felé fordult. A tiszai út nyilván az átkelőhely (Tisza)Várkony felé tartott. Az út egy szakasza a Dés és Szolnok közötti sószállító út egy része volt, később pedig, főképp a 15. században Debrecen piacközpont szerepének megerősödése tette főútvonallá. Nem véletlen, hogy a Nagykunság két jelentős települése, a két Újszállás (Kis-, és Karcag-) eme út mellett feküdve emelkedett ki társai közül. Fegyvemeknél ágazott le a (Mező)Túron át Békésre vivő út, amelyen Túr és Békés között 1514 májusában Dózsa serege vonult. Várad felé ugyancsak eme főúttól lekanyarodva lehetett tovább menni. Ide érkeztek a tiszai átkelők (Roff, Abád, Füred és Poroszló) felől jövő utak is.19 Szolnoktól dél-kelet felé haladt a már megismert, a Tisza mentén Csongrádra, majd onnan tovább vivő út — amelyet Idrisi is említett —, és amely a kora-középkorban a megyés ispánsági várakat, később a mezővárosokat kötötte össze. Csongrádtól délre a Böldi réven át — mint ma — haladt Szentes felé, ahonnan Szarvas irányába tért 17 Uo. 582. p.; DANKÓ IMRE: A Berettyó-völgy középkori települési-közlekedési és árucsereviszonyai. In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve VI. Debrecen, 1879. 8-9. p.; DRASKÓCZY ISTVÁN: Adójegyzék a 15. századból. In: In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Pécs, 1996. 99., 100. p. Kovách Géza szíves közlése. 18 Uo. 747. p.; AMF III. 56. és térképmelléklet. Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk. Honvári János. Bp., 1996. 9. p. A vonatkozó rész Draskóczy István munkája.; Tringli István, Kézirat. 79 ÁMF I. 56. p.; MAJOR JENŐ: Karcag településtörténete és a városkép alakulása. In: Karcagi várostörténeti tanulmányok. Szerk. Bellon Tibor. Karcag. 1974. 49-50. p., Draskóczy István 1996. 9. p., Cegléd története. Szerk. Ikvai Nándor. Szentendre, 1982. 83. p. A vonatkozó rész Vass Előd munkája. 54
