Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

A tavak, semlyékek, laposok egykori elterjedését a réti talajok jelenlegi térbeli elhelyezkedése mutatja; a légi fotókon pedig a magasabb talajvízszintű területeket a talaj sötét elszíneződése jelzi.

Szintén egy forrással szeretném szemléltetni azt, hogyan is néztek ki ezek a tavak. A forrás a Duna-Tisza közén található talán legnagyobb tó leírását adja. „Kolon tó a város alatt közvetlenül elterülő több mint 5000 holdnyi lapályon fekvő nagy, vizes, jó ízű halakkal, különösen czompóval bővelkedő roppant nagy rét vagy is tó, melybe igen sok szép és sok ezer kéve nád és széna terem, különösen a benne fekvő szigetekbe.”38

Ezen tavak halgazdagságát a régészeti ásatások alkalmával előkerült zoológiái leletek vizsgálata is bizonyítja. A középkori Szentkirály falu középkori rétegeiből nagy mennyiségben kerültek elő harcsa, ponty, keszeg csontjai.39

Kedvező élethelyet nyújtottak a tavak a vízimadarak számára is, amelyeknek csontjai szintén előkerültek az ásatások során. A tavak partja mentén tenyésző nádasok széltől védett területei kedvező lehetőséget nyújtottak az állatállomány átteleltetéséhez. A jelenlegi semlyékek egykori összefüggő vízborítására a mai földrajzi nevekben is találhatunk utalásokat: Bérei tó, Bogárzó tó, Bilisicsi tó, Kerekszék, Nagykákás, Négy- ökrűszék, Sáros szék, Kenyér vári tó, Veres homoki tó. Ezek a területek ma hatalmas legelők, helyenként a mai napig is nádasok szegélyezik.40

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a homokbuckák között megbújó szikes tavak elég sűrű vízhálózatot eredményeztek a Duna-Tisza közén.

Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

Az Árpád-kori településhálózat körvonalazásában a Duna-Tisza közén csak régészeti terepbejárások eredményeire hagyatkozhatunk. Munkámhoz a JATE Régészeti Tanszékén készült szakdolgozatok terepbejárási adatait használtam fel. A településhálózat rekonstrukcióját a Dorozsma-Majsai homokhát Csongrád megye délnyugati, For- ráskúttól délre eső területére végeztem el. A következő települések területére terjesztettem ki vizsgálódásaimat: Forráskút, Zsombó, Bordány, Üllés, Rúzsa, Öttömös, Pusztamérges, Mórahalom és Ásotthalom.

Az okleveles adatok hiánya miatt fordulhatott elő, hogy Csongrád megye nyugati része ismeretlen területként szerepelt a korábbi munkákban41. A tudományos közvéleményben ma is általánosan elfogadott, hogy a kedvezőtlen természetföldrajzi tényezőknek köszönhetően a Duna-Tisza köze viszonylag ritkán lakott terület volt. Ezt az állítást a terepbejárás eredményei nem támasztják alá.

38 Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Közreadja Bognár András. Szentendre, 1984. 180. p.

39 TAKÁCS ISTVÁN: Szentkirály középkori falu zoológiái leletei. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-89. 95. p.

40 A területre vonatkozó helyneveket a második és harmadik katonai felmérés térképeiből gyűjtöttem. A térképek a Hadtörténeti Intézet térképtárában a XXXV. 61., XXXV. 62., XXXVI. 61., XXXVI. 62. és 5463/4, 5464/3, 5563/2, 5564/1 számú jelzetek alatt találhatóak.

41 GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. 1963. (Továbbiakban: Györffy 1963.)

46