Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

hogy azok, akik nemzetségük szerint a Duna és a Tisza között, vagy a Körös mellett, vagy a Maros és a Körös között, vagy e folyó mindkét partján, avagy a Temes és a Maros között, és azok körül megtelepednek, többé nem másutt, hanem ugyanazon folyamok környékén,... most is ott telepedjenek és maradjanak meg, úgy mint országunk nemesei, adván és adományozván nekik ottan a királynői várakhoz tartozó udvaraokok és más szolgálattevők földjeit... mindeniket tartozmányaival és haszonélvezeteivel együtt, úgy mint erdőkkel, rétekkel, halastavakkal, melyeket az ő szállásaik magukban foglalnak....” Az olyan nemesi birtokokat „...melyeken gyümölcsöző haszonélvezetek találhatnak és halászattal és sűrű erdőkkel bővelkednek... az ily birtokokat ugyanazon nemesek és várjobbágyok, kik azok birtokában vannak, szabadon és békésen a kunok között is birtokolni fogják. ”23

Cegléd 1368-as határbejárása nagykiterjedésű tölgyerdőről ír: Cegléd határvonalán Kappanhalmánál kezdődik a „theulerdeu” nevű erdőség, amely Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös között terül el.24 Tölgyerdő jelenlétére utal a Kolon határleírásában említett „silva Dobondum” kifejezés, amely a szláv dub, tölgy szó képzett alakja lehet.25

A középkori Szentkirály falu régészeti feltárása során a kutak rétegeiben ormányos bogárra bukkantak, amely élőhelyét tekintve tölgyerdőkhöz kötődik.26

A szikes tavakban lerakodott mésziszap pollenvizsgálatai szerint az óholocén korú mésziszap rétegekben az uralkodó fanem a tölgy.27

Az erdők közeli jelenlétére utal a régészeti ásatások alkalmával előkerült állatcsont leletek vizsgálata is. Ezekben nagy százalékban szerepelnek az őz és a szarvas csontjai28, amelyek a ligetes erdők, ligetes steppe területeket kedvelik.

Az Ásotthalom területén egyedülálló egyhajú virág élőhelye is az eredeti természetes növénytakaró, az erdős sztyepp maradványaként értelmezhető.29

A Duna-Tisza köze erdősültségi foka magas volt, természetes adottságoknak megfelelően a legmagasabb szintű zárótársulás a gyöngyvirágos tölgyes, amelynek kialakulását a csapadék viszonyok lehetővé teszik, hiszen a Duna-Tisza köze a 600 mm-es izohiéta határán helyezkedik el.

Az erdőállomány csökkenését az emberi tevékenység kiterjedésével szokták magyarázni, de ennek mértéke a régészeti korokban nem volt annyira jelentős, mint azt feltételezik: az csak korlátozta az erdők élőhelyét, de nem irtotta ki. Ha a korabeli mezőgazdasági technikát vizsgáljuk meg azt tapasztaljuk, hogy az akkoriban általános aszalásos technika után az erdő gyors záródásra volt képes: „...egyszer csak azt vette észre az ember, hogy a fa csak nő, és most már hogy szálfák vannak benne.”30 A

23 KAÁN KÁROLY: Alföldi kérdések. 1939. 15-16. p. (Továbbiakban: Kaán 1939.)

24 Kaán 1939. 19-20. p.

25 Györffy 1987. 323. p.

26 TAKÁCS ISTVÁN: Szentkirály középkori falu kútjának biológiai leletei. Múzeumi Kutatások Bács- Kiskun megyében 1986. Kecskemét, 1987. 90. p.

27 MIHÁLTZ ISTVÁN-MUCSI MIHÁLY: A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny 1964. 468. p.

28 KASSAI M. KATALIN — TAKÁCS ISTVÁN: Miből éltek a kunok? Élet és Tudomány 1985. 853- 854. p.

" GASKÓBÉLA: Védetté nyilvánítási tervezet Ásotthalom területén. Szeged, 1995. Kézirat.

30 TAKÁCS LAJOS: Az irtásos gazdálkodás néhány jellegzetessége. Emographia 75 (1964.) 511. p. (Továbbiakban: Takács 1964.)

44