Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén
BÁLINT MARIANNA AZ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT REKONSTRUKCIÓJA A DUNA-TISZA KÖZ DÉLI RÉSZÉN A Duna-Tisza köze elhanyagolt területe a történeti kutatásoknak. A vidék késő középkori és újkori története jól ismert, de nagyon keveset tudunk a kunok beköltözése előtti időszakról. Ennek oka az Árpád-korra vonatkozó írott források teljes hiánya. A területet az oklevelek csak a XV. század folyamán említik először. Ebben az időben hosszas pereskedés kezdődik Szeged város és a Duna-Tisza közére betelepült kunok között bizonyos területek birtoklása céljából. Ennek eredményeként Szeged hatalmas kiterjedésű területet szerez meg a kunoktól, amely Alsótanya néven kerül a város köz- igazgatása alá. A Duna-Tisza köze déli része jó példa arra, hogy történetének minél teljesebb megismerése céljából különböző tudományágak eredményeit hívjuk segítségül- így sokkal árnyaltabb képet tudunk kialakítani erről az írott források hiánya miatt eddig ismeretlen, lakatlannak tartott vidékről. Jelen tanulmányban Szeged város nyugati határához tartozó Duna-Tisza közi terület, a Dorozsma-Majsai homokhát mint természetföldrajzi értelemben vett kistáj Árpád-kori településhálózatának jellegzetességeit szeretném felvázolni. Ezen vizsgálódás során a régészeti terepbejárás nyújtotta adatokat kiegészítem a természetföldrajz, a történeti éghajlattan és a történeti földrajz eredményeivel. Munkám alapját a szegedi József Attila Tudományegyetem Régészeti Tanszékén írott szakdolgozatom képezi, amelyben egy Duna-Tisza közi település régészeti topográfiáját készítettem el.1 A táj természetföldrajzi jellemzése Egy adott kistáj területén kialakuló településhálózat jellegzetességeit a vidék természetföldrajzi viszonyai határozzák meg. Ezeket az éghajlati, geomorfológiai és talajtani viszonyokat célravezető mikroszinten, az adott lelőhely közvetlen környezetében megvizsgálni. A Duna-Tisza közi hátság laza, vizet áteresztő eolikus üledékekből felépülő enyhén hullámos síkság, északnyugat-délkelet irányú hosszanti medencékkel tagolt, ezen 1 BÁLINT MARIANNA: Ásotthalom régészeti topográfiája és településtörténete. Szeged, 1997. Kézirat. 39
