Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István
szomjasan hallgatom a budapesti egyetemi életről visszaemlékezéseit, sok érdekes dolgot beszélt el munka közben, Beöthyről és Riedlről. Ezt a könyvtömeget segítettem tehát Kissnek a tanári könyvtárban, a polcok szabad helyén, azaz szokásosan a második sorban felállítani, beszámozni. Sok érdekes és bizonyára értékes, XIX. sz. első feléből, közepéről származó könyv ment át akkor kezemen. De mert nem történetiek voltak, nem is érdekeltek. Tanárom javaslatára a gimnázium Szeged várossal rendkívüli jutalommal honoráltatta ügybuzgalmamat.135 Ez az előiskola sugallta a vakmerő gondolatot, hogy javasoljam: 1914 nyarán rendet teremtek az iskolai szertár értesítői közt. Ez a szertár a VII. osztályból nyíló szép nagy helyiség volt, egyik ablakával a Gizella-térre, a másikkal az Árpád-utcára, a szokásos, hatalmas méretű könyvszekrényekkel. A szekrényekben példás rendben, iskolánként csoportosítva, a nyomtatott iskolai értesítők voltak, hevederrel összekötve, elhelyezve. Régi szegedi nyomtatott, pár lapos névjegyzékeket találtam, más, főleg piarista iskolákéit is, arra azonban nem gondoltam, hogy utánanézzek a Petrikben136, ismeretesek-e. Mint bibliográfus kétségtelenül megbuktam. Elragadó rendben együtt a Bach-korszaktól az anyag, 1867-ig a birodalom valamennyi iskolájából: Trieszttől Csemovicig. Éppen az értesítőkben olvasható értekezések érdekeltek. Meglepő témákat tárgyaló dolgokról szereztem tudomást, s ami külön bájt jelentett, az átlagos olvasó számára alig-alig elérhetőket. Célom az volt, hogy az 1890-től befutásuk után évek szerint bálákba kötött könyvcsomókat szétbontsam, iskolánként csoportosítsam a füzeteket, megállapítsam az esetleges hiányokat és elkészítsem a leltárt. Hely volt bőven: az anyagot a VII. osztály padjaira hordtam ki, itt könnyen lehetett a csoportokat újra és újra rendezni. A rakosgatás során olyan áttekintésem támadt az utolsó évtizedek magyarországi iskolázásáról, amelynek ugyan soha közvetlen hasznát nem vettem, de egy életre szóló tanulságul szolgáltak. Az iskolai klasszikusokról írt program, azaz székfoglaló értekezések, főleg Horatiusról, Vergiliusról, klasszika filológiánk színvonalának alacsonyságát, a magyar irodalom tárgykörét érintők a szerzők gondolatnélküliségét bizonyították. Meglepően értékes, könyvterjedelmű munkák szóltak ellenben történeti problémákról. Villányi Szaniszlónak a győri bencés gimnázium értesítőiben közölt munkái a város történetéről gyöngyszemek voltak137, és sajnálkozást keltettek bennem, hogy ő és a hozzá hasonlók magukra hagyatva kellett, hogy életüket leéljék. Most szerzett bibliográfiai ismereteimmel későbbi éveimben ismételten örömet tudtam szerezni egy-egy derék pedagógusnak. Amikor Besztercén találkoztam vele, már a büszke Generaldekan címet viselte, de az örömtől felcsillant szeme, amikor megmondtam, hogy ismerem a gimnázium értesítőjében a német parasztháborúról írott munkáját.138 A legjobban azonban egy már nagyon idős, törékeny bácsinak látszó tanár esett ámulatba Nagybányán, amikor mint a városi múzeum tiszteletbeli őre előttem és 135 „Szeged város tanácsának 3979/1916. sz. végzésével az intézeti leltárak másolásáért” osztálytársával, Balogh Istvánnal együtt 100-100 korona jutalmat kapott. In: Értesítő, 1915-16. 146. p. 136 Utalás PETRIKGÉZA: Magyar Könyvészet c. kiadványára. 137 Pl. Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. In: Értesítő a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend győri főgimnáziumáról. Az 1881/82. tanév vége. Győrött, 1882. 1-210. p. 138 Az értesítő az Országos Széchenyi Könyvtárban hiányos. Az egyes évfolyamok illetve kötetek alapos áttanulmányozása ellenére sem bukkantam rá az idézett munkára. 31
