Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

vállalják. Nem véletlen tehát, hogy az analfabéta tanfolyamok szervezését is a tanfelü­gyelő segítségével, tankerületenként oldották meg. így például a szegedi tankerületben 1928-ban öt analfabéta tanfolyam működött, melyek fenntartását Hübner József, a tankerület népművelési titkára szervezte. Egy-egy ilyen tanfolyam során 20-30 ember tanult meg írni, olvasni, pl. a röszkei tanfolyamnak 28 hallgatója volt.77 Szeged kör­nyékén egyébként Röszke igen elöl járt az iskolán kívüli művelődés szervezésében, hiszen ezekben az években az akkor még Szeged külterületéhez tartozó tanyaközpont­ban kultúrház is épült. Az iskolán kívüli művelődésben nagy szerepe volt Klebelsberg koncepciójában a népkönyvtáraknak is. Arra törekedett, hogy minél több ilyen jöjjön létre, s már az ele­mi iskolákban hozzászokjanak a gyerekek annak használatához. 1926-ban sikerült erre is pénzt szereznie , amire igen nagy szükség volt, hisz a népkönyvtári hálózat a triano­ni döntést követően szinte teljesen szétzilálódott. „Most nyolcmilliárdot fordítunk arra, hogy Magyarország népkönyvtári ügyét rekonstruáljuk. ” — nyugtázta örömmel, majd megszervezték a kultusztárcán belül a Népkönyvtári Bizottságot, melynek feladata volt a végrehajtás. Az akció keretében 1555 új könyvtárat hoztak létre a helyi szükségletek­nek megfelelően. A mai értelemben nem voltak nagyok ezek a könyvtárak a 130-250 közötti kötet­számmal, melyet a Népkönyvtári Bizottság megállapított, azonban az adott körülmé­nyek között nagy előrelépésnek számított ez is.78 A könyvtárügy mellett a könyvkiadás fejlesztését is szorgalmazta, s fontosnak tar­totta, hogy a szegényebb néprétegek olcsóbb kiadásokban hozzájuthassanak az alapvető irodalomhoz. Ennek a törekvésnek is köszönhető, hogy az első könyvhét is Klebels­berg miniszterségének idején zajlott le. III. KAPCSOLATTARTÁS A NYILVÁNOSSÁGGAL (A tollforgató miniszter) Napjainkban gyakran és sokféle összefüggésben hallhatunk a ’’public relations”- ről. Ez a fogalom, mely az üzleti élet, a menedzsment területéről indult hódító útjára, s manapság már igen sok szakterülethez kapcsolódik, egészen leegyszerűsítve közönség- kapcsolatot, a nyilvánossággal való folyamatos kapcsolattartást jelent. Gyorsan változó világunkban már nemcsak az üzletemberek tudják, hogy a sikerhez folyamatos tájéko­zódásra és tájékoztatásra van szükség. A társadalmi nyilvánosság erejét egyre több té­ren ismerik fel, s fordítanak komoly erőket a megnyerésére, illetve valamely tevékeny­ség népszerűsítésére. Ha Klebelsberg Kuno kultuszminiszter munkásságát e szempontok alapján vizsgál­juk, azt tapasztaljuk, hogy munkájának igen fontos része volt ez a fajta tevékenység. Talán nem tűnik szentségtörésnek, ha megkockáztatjuk, hogy ő volt hazánkban a pub­lic relations első — igaz, valószínűleg ösztönös — képviselője. Sok egyéb mellett eb­77 Szegedi Szemle, 1929. április 8. sz. 15. p. 78 Tudomány, kultúra, politika. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 1990. 231-235. p. 261

Next

/
Thumbnails
Contents