Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

eseményt kell kiemelnünk, ami befolyásolta későbbi tevékenységét is: a Történelmi Társulat elnöki tisztével bízták meg, amit örömmel vállalt, s meg is tartott a következő másfél évtizedben. Ebben a minőségében a leendő tudományszervező, tudománypolitikus képe bontakozik ki előttünk, egyelőre persze csak a történettudomány szférájában. Beköszöntő elnöki beszédében így fogalmazott: „Meg kell teremteni a tudósnevelés összes előfeltételeit. Szervezni kell megfelelő számú állást, hogy a történelem önálló mívelésére valóban hivatással bírók megélhetése és előmenetele valóban biztosítva legyen. Gondoskodni kell a források összegyűjtéséről és közzétételéről, s elő kell segíteni a történelmi művek kiadását. Fokozni kell a közönség érdeklődését a történelem iránt, s általában bele kell vinni a magyar köztudatba a tudományos munka fokozottabb becsülését. ”6

A háborút követő forradalmak idején Klebelsberg semmilyen közéleti, politikai szerepet nem vállalt, a kialakult „felfordulás” igen messze állt személyiségétől, beállítottságától. Politikusi pályája gróf Bethlen István színrelépésével folytatódott: a második Bethlen-kormányban már miniszterként, de még a belügyi tárca élén szerepelt. A belügyminiszterséget súlyos belpolitikai helyzetben vállalta, folyamatos támadások között kellett elsősorban a szélsőségek ellen fellépnie, többek között a legitimista vezérek, de az ÉME ellen is. Ebben a pozícióban legfontosabb feladata az új választójogi rendelet megalkotása és a nemzetgyűlési választások megszervezése volt.

Ilyen előzmények után, 1922. június 16-án lett gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, s a bethleni kormányzat alatt mindvégig ezt a tisztet töltötte be.

Amint láthatjuk, a kor felfogása szerint igen fényes karriert futott be, viszonylag rövid idő alatt az ifjú jogászként induló Klebelsberg. A kortársak visszaemlékezéseit olvasva nyilvánvalónak tűnik, hogy ehhez szükséges volt végzettsége, európai színvonalú ismeretanyaga, műveltsége, tehetsége, de korántsem volt elegendő. Volt valami többlet, ami Klebelsberg személyiségében rejlett, s nemcsak a későbbi nagy államférfi szerepében mutatkozott meg, hanem az ifjú gróf jellemében is feltűnt. Huszti József már idézett visszaemlékezésében így fogalmazza meg ennek lényegét: „Klebelsberg állandóan tanult, olvasott, jegyzeteket gyűjtött, elmélkedett. Későbbi enciklopédikus tudását, a renaissance-emberekre emlékeztető káprázatos sokoldalúságát már fiatal éveiben megalapozta s később a legnehezebb napi munka közben is állandóan frissen tartotta és gyarapította. ”7 Bármilyen feladat előtt állt, nem sajnálta a fáradságot — sem fiatalon, sem később, elismert államférfiként —, hogy a kérdést alaposan körüljárja, minden oldalról pontos, szakmailag korrekt ismereteket szerezzen hozzá, történelmi előzményeit megismerje, lehetséges jövőjét felvázolja magának, s mindezen információk birtokában alakítsa ki az optimálisnak tűnő megoldást. Ez természetesen óriási szorgalmat, kitartást és rendszerességet kívánt, amely tulajdonságoknak már ifjú korában, később pedig még inkább birtokában volt Klebelsberg. Ehhez járult még egyfajta komplex szemléletmód is gondolkodásában: nemcsak a megoldandó feladatot látta, hanem annak minden lehetséges összefüggését ismerni akarta, s a felmerülő problémákat már

6 KLEBELSBERG KUNO: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1927. Bp., 1927 . 7. p. A Történelmi Társulat elnökeként betöltött szerepéről 1. GLATZ FERENC: Nemzeti kultúra - kulturált nemzet Bp., 1988. 121-178. p. és Huszti József: i. m. 72-78. p.

7 Huszti József: i. m. 8. p.

230