Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
Alsóvároson élt. A lakosság 12,9%-a iparos volt, vagyis a Palánkban 26,7%, Felsővároson 9,2%, Alsóvároson pedig 8,9%. Összesen 324 kézműves dolgozott ekkor Szegeden, közülük 146 a Palánkban.250 Belőlük csak 16 bunyevác foglalkozott az 57 iparág valamelyikével. Valójában többen lehettek, mert néhány családnak nem tudjuk a foglalkozását. Ők ugyanis az 1687. évi letelepedésük óta azonos számban maradtak, sőt csökkent a számuk. Egy-egy Szegedre költözés már csak egyéni eset volt. A bunyevácok az 1750. évi adatok szerint a következő foglalkozásokban iparkodtak: szíjgyártó, szűcs, csizmadia, ötvös, gombkötő és borbély. „Bunyevác” szakmának ez idő tájt a szíjgyártást tekinthetjük, hiszen a hat szegedi (palánki) szíjgyártó közül öt volt a bunyevác. A 21 szűcsből hat élt a Palánkban, ebből négyen voltak bunyevácok. A 37 csizmadia közt 12 a Palánkban tevékenykedett, köztük három bunyevác. A négy ötvösből kettő szintén bunyevác. Egy gombkötő és egy borbély is bunyevác volt. 1777- ben még növekedett városszerte az iparosok száma, így a bunyevácok szerepe tovább csökkent. Ekkortájt jórészt már beolvadtak a magyarságba. A Palánkban 134%-kal, a más városrészekben 160%-kal növekedett az iparosok száma. Az őslakosság 13,7%-a iparos volt. Az iparosok aránya a Palánkban 26,5%, Felsővároson 10,1%, Alsóvároson pedig 10,8% volt. Az iparosok lakóhely szerinti megoszlása a következő volt: a Palánkban 40,8%, Alsóvároson 30 2% és Felsővároson 29251. 1777-ben Szegeden 480 iparost írtak össze ebből a Palánkban 196-ot, közöttük 16 bunyevácot. Ezek a következő mesterségeket űzték: szíjgyártó, csizmadia, szűcs, valamint gombkötő, tímár, ötvös, rézműves és építész. A szíjgyártás tehát az egész századon át bunyevác szakma maradt. 1777-ben az öt szegedi (palánki) szíjgyártóból még három ekkor is bunyevác volt. A csizmadiamesterség is továbbra kedvelt maradt a bunyevácok közt. A 62 szegedi, 11 palánki csizmadia közül négyen a bunyevácok közül kerültek ki. Bunyevác volt a Város egyetlen ötvöse és rézművese. A hat városi (öt palánki) gombkötő közt egy bunyevác volt. A hét szegedi (három palánki) tímár közt és harminc építész közt csak egy-egy bunyevác akadt. AZ IPAROSOK VAGYONI HELYZETE A legvárosiasabb negyedben, a Palánkban műhelyek építésére kevesebb lehetőség nyílott, a gazdálkodás és állattartás feltételei hátrányosabbak voltak.252 1724-ben a Palánkban a mesterek egy negyedének (J.4-ben az 58-ból) nem volt háza sem, hanem másoknál lakott. Állattartással és kertészettel tehát csak a gazdagabb mesterek foglalkozhattak. A vagyoni helyzet egy-egy szakmában így alakult: 1. Csizmadiák A 18. században a ruházati ipar legnépesebb csoportja volt. 1750/51-ben a 13 mester közül 11-nek volt háza, szőleje. Ebben az évben összesen 120 vödör bort írtak 250 Uo. 321. p. 231 Uo. 252 Uo. 323. p. 134
