Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
Mathias Lality szerepel az összeírásban, majd az azt követő összeírásban már csak „Mathias Lality háza” (Domus). 1777/78-ban már csak két Lality családtagra találunk: Elias (Ilija) Lality szíjgyártó, polgár, háza és 12 boroshordója volt, családjában egy felnőtt férfi és egy nő. Antonius Lality is polgár, háza, kertje, és 3 boroshordója volt, egy felnőtt férfi és egy nő, valamint egy kiskorú férfi és egy nő volt összeírva a neve mellett. 1798/1800-ban Lály (valószínűleg Lalics) Georgius dalmata földművelő polgári státust kapott Szegeden (L. a 17. sz. táblát). A Lality név utolsó előfordulása az 1806. évhez fűződik: ekkor Lály Georgius Lality Györgyként szerepel az „uniformisbeli” polgárok sorában. A tanácsi iratokban 1740. július 28-án Holler Andrásnak, a nemzeti katonaság (militia) kapitányának ügyét tárgyalták. A közgyűlés határozata: „LALICS JÁNOS az igazságszolgáltatás fejében aranypénzekhez jut a kapitány hagyatékából.”177 LUKITY 1701-ben Ioanes Lukity nevének anyakönyvekben való megjelenésével kezdődik a Lukity név jegyzése. A szerbek közt is használatos. Eredete a Luka (Lukács) személynévből, illetve a luka (kikötő) szóból származik. 1750/51-ben Anton Lukics aranyművessel a Palánkban találkozunk. Háza, 20 boroshordója és kertje volt. 1761/62-ben Antonio Lukics özvegy lett. 1766/67-ben utódjaként Paulus Lukics neve szerepel. Nemcsak megörökölte a házát és 9 hordóját, hanem az ötvös szakmát is. 1777/78-ban polgár, aranyműves, háza és 4 boroshordója volt, egy szolgája és egy szolgálója, családjában pedig egy felnőtt férfi és egy nő (L. a 19. sz. táblát). Arról, hogy a Lukity Antonio leszármazottai tényleg bunyevácok voltak, bizonyítja a következő tanácsi feljegyzés: „Ezen az ülésen LUKITY ANTAL katolikus kézműves törvényes ajánló levéllel rendelkezett Schimitty Mátyástól és Dankó Jánostól. Szó esett a taxáról és a felmerülő vészhelyzetekről.”178 MARKOVICH (MARKOVICS Először 1695-ben Helena Markovich neve tűnt föl.179 A családnév bunyevác ágának utolsó előfordulása 1869-hez fűződik. A név gyakoribb családnév a szerbek közt. Eredete a Marko (Márk) személynév. A Palánkban a 18. század közepén Franciscus Markovics szűcs neve tűnt föl. Ő rendszerint a másik két dalmata, Antonius Lukics és Laurentius Mihalkovics között szerepel az összeírásokban; háza, kertje és 20 boroshordója volt (L. a 6. sz. táblát). Markovics Ferenc előfordul a palánki összeírásokban az utolsóig (L. a 19. sz. táblát), amikor házat és 15 boroshordót írtak össze a neve mellett. Polgárjoga, egy 177 CsML, SzVT Tü. jkv. 3. k. 528. o. 178 CsML, SzVT Tü. jkv. 5. k. 1750. ápr. 27., 396. o. 179 £ivko Mandic i. m. 197. p. 112