Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról
T. MOLNÁR GIZELLA PORTRÉVÁZLAT GRÓF KLEBELSBERG KUNORÓL ELŐKÉSZÜLETEK Gróf Klebelsberg Kuno Magyarország történetének igen sajátos helyzetében volt kultuszminiszter, melyet a történettudomány a bethleni konszolidáció időszakának nevez.1 Ez a tény alapvetően meghatározta a miniszter egész tevékenységét, annak lehetőségeit, de korlátáit is. A bethleni konszolidáció konzervatív reformot jelentett az ország számára, melynek egyik alappillére az volt, hogy a középosztály államfenntartó erejétől függ a nemzet további léte. Elsősorban tehát ennek a középosztálynak az érdekeit tükrözte a kibontakozó új politikai és gazdasági program, s a hozzá igen nagy súllyal kapcsolódó kultúrpolitika. Ez utóbbi megvalósítására vállalkozott kultuszminiszterként Klebelsberg. 1922-ben lett a kultusztárca első embere, és kész programmal kezdte meg tevékenységét. Pontosan kidolgozott elvei, tervei voltak, melyek érvényesítését minden erejével igyekezett elérni. Pedig nem volt könnyű helyzetben, hiszen az első perctől kezdve nemcsak az ország kedvezőtlen állapotával, de rengeteg ellenségeskedéssel is szembe kellett néznie. A rosszul értelmezett takarékosság hívei állandóan támadták állítólagos pazarlása miatt, az ellenzék az elitképzés túlságos érvényesítése okán. A parlamentben általában óriási vitákat váltottak ki törvényjavaslatai, melyekkel elfogadtatni igyekezett kultúrpolitikáját, s anyagi eszközöket szerezni annak megvalósításához. A Klebelsberget támadók között nemcsak az eltérő politikai nézeteket vallókat láthatjuk, hanem sajnos ott voltak azok is, akik egyszerűen szűklátókörűségből vagy tudatlanságból képtelenek voltak megérteni a kultúra jövőteremtő szerepét, s azt, hogy ehhez anyagi áldozatok is szükségeltetnek. Ezek mellett jelen volt persze a közönséges rosszindulat, a politikai szűkkeblűség is például a szélsőjobb részéről, melynek képviselői egészen addig elmentek, hogy azt hangoztatták, hogy nem szabad megtűrni Magyarország kultuszminiszteri székében olyan embert, akit Klebelsbergnek hívnak. „Klebelsberg magyar-osztrák ősöktől származott s jellegzetes német nevét az utóbbiaktól kapta. Későbbi pályafutásában ez a név nem mindig könnyítette meg helyzetét. Szélsőséges politikai körökben nemcsak azért volt népszerűtlen, mert pl. a maga középutas politikai álláspontján nem volt hajlandó újabb veretű szempontok figyelembe vételével módosítani, hanem már a neve is szinte provokálta a kismagyarokat" — írja visszaemlékezésében közeli munkatársa, Huszti József.2 1 A korszakra vonatkozóan 1. Glatz Ferenc, L. Nagy Zsuzsa, Romsics Ignác és Tőkéczki László munkáit. 2 HUSZUl JÓZSEF: Gróf Klebelsberg Kuno életműve. Bp., 1942. 8. p. 227
