Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)
Bevezetés
Krónika meljis Szentes városának... Bevezetés Az anyanyelvi írásbeliség első helytörténeti produktumai A társadalom szellemi életével foglalkozó művelődéstörténeti kutatások eredményességének fontos feltétele a források, elsősorban az egykorú, eredeti írásos emlékek összegyűjtése, feltárása. Ilyenek, a parasztpolgári írásbeliség kevésbé ismert, vagy csak helytörténeti forrásként elismert emlékei, legtöbbször kisemberek keze alól kikerülő krónikák, naplók, krónikaszerű családtörténetek, életrajzok. Általános jellemzőjük, hogy közvetlen módon tükrözik íróik gondolatvilágát, ismeretanyagát, a világról alkotott véleményét. Gazdag néprajzi, társadalomtörténeti, agrártörténeti anyagot, értékes nyelvtörténeti és meteorológiai adatokat tartalmaznak, de természetesen nem elhanyagolható a helyi események feldolgozása, kommentálása sem. Sajnos az egyszerű emberek által készített írásokból nagyon kevés maradt fenn, hiszen a múltban legfeljebb a nemes emberek, a városi polgárok igénye- sebbjei, meg a különféle hatóságok, egyházközségek fordítottak gondot irataik, leveleik megőrzésére. Történelmünk viharai, a török uralom másfélévszázados pusztításai mellett a helyi katasztrófák, pl. az igen gyakori városi, falusi tűzvészek sem kedveztek az iratok megmaradásának. Ahhoz, hogy egy társadalom tagjai bármiféle írásos feljegyzést készíthessenek, mindenekelőtt az anyanyelvi írás-olvasás elterjedése szükséges. Ennek feltételei - a tudás hasznossága, alkalmazásának szükségessége, a tanulási igény megjelenése, a megfelelő iskolahálózat kialakulása - Európa-szerte a középkor végére, a városi polgárság megerősödésének idejére tehetők. Hazánkban az írásbeliség elterjedését nem lehet csak a városi polgárság körére leszűkíteni. Az anyanyelvi írásbeliség szélesebbkörű társadalmi igénye a XVI. században, a reformáció magyarországi terjedésével egyidejűleg jelentkezett. Mind a református, mind az evangélikus egyház nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek oktatására, az egyes eklézsiák mellett szinte megalakulásuk pillanatától fogva működtek a helyi iskolák. Az írásbeli kultúra reformáció-kori első nekilendülése a török hódoltság idején az ország belső helyzetének bizonytalansága miatt megtorpant, a művelődési viszonyok fejlődése lelassult, de nem szakadt meg. Az anyanyelvi kultúra éledése különösen jelentős a hódoltsági területeken, ahol az iskolázottság bármilyen alacsony szintű elterjedése nem csak a túlélés záloga volt, hanem az itt kialakuló mezővárosi társadalom polgárosodásának egyik feltétele és bizonyítéka. V
