Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)
Gólya Pál é ezen cronika Anno 1861ikben (Gólya Pál-féle változat)
5 10 15 20 25 30 35 vármegyében eset,10 és az 1686- Esztendőtáján midőn e tájról a Tőrök 's Tatár ki űzetett kaptsoltatott Csongrád vármegyében Hold mező Vásárhelyei együt mely Csanád vármegyétől vétet el, Az 1241- Esztendőben ezen várost a Tatárok ki rabloták s véképen el pusztitóták, Az 1500- Esztendő táján e város bé vette a Reformata vallástrészerént saját Földes Ura Dótzi Miklós részerént Fábián Sebestyén és Szent Mihályfalva, bírtokossai Úgymint Mágotsi András, Magotsi Gáspár, és Magotsi Ferentz, Sövényházi Péter és Sövényházi Moritz és Márton példáikra, de különösen, Mágotsi Gáspár és Felesége Masay Eulália a Reformáta Vallásnak nagy pártfogolyalévén mivel Dónátot ő bírta a hol is egy sátzal körűi vet11 háza volt és ottan lakott ő szállította Szentesre Kun Nemzetből való Szegedi Kis István igen híres Lelki Tanított, Azórai Imrét és Tűri Literátór Lukátsót, a kik is e vidéken a Reformáta vallástterjesztő Tanítók, voltak. Az 1527- Esztendőben a Törők Szentes Várossát fel gyújtván el pűsztitotta Lakossainak nagyob részét különösen a gyermekeket és Dologra alkalmatos embereket magával rabúl el hurczolta Szemes János nevezetű papjukal; Az 1566- Esztendőben ezen várost a Törők és Tatár véképen el pusztítotaa Várost fel gyújtván le égette Lakossai közzül a kit el foghatót, Tatár Országba rabúl el hajtota de a Városbéliek is egy fő Törököt a ki az Almád vízére főrődni le ment el fogták És a rétségben magokai be vitték kinek meg szabaditásáért a Törők a Szentes Váróssábol el vitt rabokat a Szőllősi nagy sántzbol mind vísza bótsátotta. A Törők 's Tatár világban sókat szenvedett ezen Város a Kúnók bejövetele után, 1241,— 1527ben. 1566ban, és igy a Törököktől 's Tatároktól Három ízben a Németségtől vagy mint a Magyarok nevézték Labantzoktól egy Ízben a Rátzoktól két ízben ki raboltatván fel égetetett a Lakosoknak menedék helye egyéb nem volt mint a Város mellett el nyúló nagy rétség annak utánna a Törők e tájon lévő Uralkodása alat a Gyulai Basa Törők családokat szállítót ide lakosoknak mely alkalommal, Szentes Várossá Magyar lakossai a Város alatti rétségben Bőjtősi István12 nevezetű Papjokal Szent Ilona szigetében költöztek mely szómórú helyzet után a Magyarok közzül némelyek les helyekre álván sok Törököt el fogtak és rabságbán tártották és Barta Jankó, Kerekes Ferkó, Zeke Pista, Törők Jóska, Bokor Martzi 's többén magokat őszve adván egy éjszaka Szentesből a Törököket ki zavarták három százat kőzűllök le nyakaztak az úgy nevezett Sápi halomnál mi után a Törököknek, tovább bátorságok nem lévén it lakni el pusztúla erői a tájról a kik kőzzűlők it maradtak Keresztyéneké lettek a Magyarokai őszve házasodtak maradékaik mái napig is Törők néven neveztetnek Szentes várossában Az 1566- Esztendőben a Törőktől váló félelemből Az Orodi Káptalan minden kíntseit s irómányáít Zent Lászlorahordták mivél Zent Lászlót az Orodi __________________________________________________Gólya Pál-féle változat 10 esett = tartozott 11 sánccal körülvett, feltehetően földből és vesszőből készült védőfallal, kerítéssel körülvett 12 Büttösi/Bükkösi István Irodalom: Kiss Bálint, 1836. 89. p. 35
