Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

SZEGED KATOLICIZMUSA AZ 1930-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN

Szeged szabad királyi város lakóinak száma 1930-ban összesen 135 071 fő volt. A lakosok közül 119 002 római katolikus, 568 görög katolikus, 7 206 református, 1 888 ágostai hitvallású evangélikus, 517 görögkeleti, 5 560 izraelita, 117 unitárius, 101 pedig nazarénus vallásúként szerepelt a statisztikákban. 41 polgárt felekezetenkívülikéht tartottak nyilván.t Ez azt jelentette, hogy a város lakosságának óriási többségét (88,10 %-át) a római katolikusok tették ki.

Rendelkezésünkre állnak azonban olyan adatok is, amelyek időben még közelebb vannak az általunk vizsgált 1938-as évhez. Ezek a Csanádi egyházmegye 1936-os sche- matismusában szerepelnek. 1936-ban Szeged 135 471 lakosából 119 184 volt a római katolikus, 571 a görög katolikus, 7 420 a református, 1 889 az ágostai hitvallású evangélikus, 613 a görögkeleti, 5452 az izraelita és 342 az egyéb vallású, illetve a felekeze- tenkívüli.2 így 1936-ban Szeged lakóinak 87,97 %-a a római katolikus egyházhoz tartozott. Tehát hat év alatt a városban a római katolikusok aránya az össznépességhez viszonyítva 0,13 %-kal csökkent. Ez azonban olyan minimális változást jelentett, hogy a mindennapi életben egyáltalán nem lehetett érzékelni.

A szegedi katolikusok lelkigondozását az 1930-as évek második felében 14 plébánián végezték. Mielőtt felsorolnánk a plébániákat és a rajtuk tevékenykedő egyházi személyeket, szükséges egy megjegyzést tennünk. A Szeged szabad királyi város közigazgatási területéhez tartozó települések egyházszervezeti téren két esperességet alkottak: a Szeged-központi Esperesi Kerületet, és a Külsőszegedi Esperesi Kerületet. (Az utóbbit Kisteleki Esperesi Kerületnek is nevezték.) A Szeged-központi Esperesi Kerület valamennyi plébániája a város közigazgatási határain belül feküdt. Ellenben a Külsőszegedi Esperesi Kerülethez tartozott két olyan plébánia is, amely állami szempontból önálló közigazgatású településen volt. Ezek a következők: Kistelek (Pusztaszerrel) és Öttömös. Mivel tanulmányunkban kifejezetten Szeged város Szent István jubileumi évi ünnepségeit tárgyaljuk, ezért ezt a két plébániát nem kísérjük figyelemmel, mint ahogy az 1936-os szegedi vallási viszonyok vizsgálatakor is kihagytuk lakosságukat az egyházmegye 1936. évi schematismusának 29. és 31. oldalán található táblázatok adatainak összesítéséből. 3

Most lássuk a 14 plébániát a rajtuk tevékenykedő plébánosokkal és káplánokkal 'A 1 2 3 4

1 Az 1930. évi népszámlálás I. rész. Szerkeszti és kiadja a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Stephaneum Nyomda RT, Bp. 1932. 162—163. p.

2 Schematismus eléri dioecesis Csanadiensis pro anno Domini 1936. (A továbbiakban: Schem. Csa- nad.) Makó, Gaál L. Könyvnyomdája. 29. és 31. p. összesített adatai.

3 Az 1930. évi népszámlálás í. része (lásd az 1. jegyzetet) 160—163. oldalán találhatjuk meg, hogy a tárgyalt időszakban mely településrészek tartoztak Szeged állami közigazgatási területéhez.

Szeged belterületéhez tartozott: a Belváros, Felsőváros, belső része, Felsővárps külső része, Külsőpalánk, Rókus, Alsóváros belső része, Alsóváros külső része, Újszeged belső része, Újszeged külső része, Alsóvárosi telepek és feketeföldek, Felsővárosi feketeföldek, Felsővárosi telepek, Rókusi reketeföldek, Rókusi telepek és Somogyi-telep.

Szeded külterületéhez tartozott: Atokháza, Csengek, Csórva, Domaszék, Fehértó, Feketeszél, Gajgonya, Kiralyhalom, Mórahalom, Nagyszéksós, Osszeszek, Röszke, Szatymaz, Szentmihálytelek és Zákány.

4 Schem. Csanad. 1936. 25—28; 29—31. p. és Schem. Csanad. 1942. 41. p. Szeged-Csengele 1936- tól önálló lelkészség volt, 1972-ben emelték plébániai rangra.

75