Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

dezzék meg. E terv megvalósításáért Serédi Jusztinián esztergomi érsek és a magyar katolikus püspöki kar már hosszú évek óta mozgósította minden összeköttetését a nemzetközi katolikus szervezeteknél. így a magyar katolikus sajtó 1936. december 6-án közölhette az örömhírt olvasóival: a Szent István-jubileum alkalmából a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus megrendezésének jogát Budapest kapta meg.5

A katolikus egyház a kongresszusra és a Szent István-jubileumra való felkészülést egybekapcsolta, s ennek keretet adva meghirdette a „kettős szentévet”, melynek megnyitására 1937. május 23-án került sor. A Magyar Katolikus Püspöki Kar egyházi részről mindkét ünnepségsorozat szervezésével az Actio Catholicát bízta meg. 1937 végén pedig körlevelet adtak ki, melyet 1937. december 31-én olvastak fel az ország katolikus templomaiban. (A körlevél megfogalmazója egyébként Glattfelder Gyula Csanádi püspök volt.)6

A pásztorlevélben a magyar katolikus püspökök így szóltak a hívőkhöz: „Hódolni hívjuk a nemzetet a szent király emléke s országos körútra induló szent jobbja elé, mert mindaz, ami nemzeti életünk maradandó értéke, az ő nagy lelke virága s az ő rendületlen hitének sugallata. ...A magyar élet és nagyság e gránitpilléreit Szent István keresztény hite tervezte és építette.” Példaképül állították a magyarok elé a szent király hitét, családszeretetét, szociális érzékenységét, államkormányzati tevékenységét. A körlevél a jövőbe vetett bizalom szavaival zárult: „A szent királynál nagyobb magyar nem volt. ...Ha a magyar nemzet az ő példáján okul, akkor bűneink és szent hivatásunkról való megfeledkezés büntetéseként hozhatott reánk a történelem megpróbáltatást: de amint az ország a pogány kalandozások veszedelmei közül a keresztény hit és erény segítségével magasba emelkedett, a megújult ősi erény és buzgalom acélfürdőjében újból győzelmesen fog kikelni s boldogulni.”?

Az 1938-as esztendő első hónapjai az egész országban az eucharisztikus világ- kongresszusra és a Szent István-jubileumra való készülés jegyében teltek. A katolikus egyház országszerte eucharisztikus missziókat, triduumokat, lelkigyakorlatokat, eucharisztikus gyűléseket és napokat rendezett a kongresszus lelki előkészítésére.« A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus Előkészítő Főbizottsága pedig szorosan együttműködve az állami szervekkel a kongresszus lebonyolításának tárgyi feltételeiről gondoskodott. Eközben természetesen a Szent István Emlékév Végrehajtó Bizottsága szintén végezte feladatait a jubileum ünnepségeinek előkészítése során, de: „A bizottság már megalakulásakor kimondta, hogy nem kíván befolyni az Eucharisztikus Kongresszus ügyeibe, amelynek intézésére már megalakultak a hivatott szervek s az 1938 májusában tartandó egyházi ünnepségeket rendezési és illetékességi szempontból különálló ünnepségeknek tekinti.”9 Láthatjuk tehát, hogy az ország állami vezetése az eucha5 Gergely Jenő: Eucharisztikus világkongresszus Budapesten / 1938. Kossuth Könyvkiadó, Bp.

Az eucharisztikus kongresszusok a katolikus egyház fényes külsőségekkel megrendezett ünnepségei az oltáriszentség tiszteletére. Rendeznek helyi, egyházmegyei, országos és nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat. Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust 1881-ben tartották Lille-ben. A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok valóban világméretűvé a két világháború között váltak.

6 Id. mű, 79. p.

7 Ordines circulares ad honorabilem clerum almae dioecesis Csanadiensis de anno 1938 (A továbbiakban: Circ. Csanad.) Az idézett püspökkari körlevél bekötve a kötet végére.

8 Triduum: háromnapi időköz. A katolikus egyházi nyelvhasználat triduummal jelöli a három egymás után következő napon végzett nyilvános és magánájtatosságot.

9 A Szent István Emlékév, 4. p.

71