Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években
kórusmozgalom kibontakoztatásában működik közre. Ismét mások az Alföldkutató Bizottság munkájába kapcsolódnak be. Az Alföldkutató Bizottság az egyetemhez kapcsolódó intézetként jött létre 1927- ben, azonban reprezentálta a helyi szellemi életet is. E bizottság Klebelsberg számára az egyetemi gondolat és az Alföld-program megtestesítője volt. „A szegedi egyetem professzorai is megértették az idők szavát. Megalkották más kitűnő szakemberek bevonásával az Alföldkutató Bizottságot, és elmélyedtek azokba a természettudományi problémákba, amelyeket az Alföld talaja, klímája, növényi és állatvilága vet fel...”72 _ írja. Az Alföldkutató Bizottságban tíz szakosztályban az egyetem számos neves professzora képviselte tudományágát. így pl. Kogutowitz Károly, aki ügyvezető alelnök is, Horger Antal, Banner János, de itt volt az egyetemi könyvtár tudós igazgatója, id. Bibó István, vagy a múzeumigazgató Móra Ferenc is. A bizottság elnöke — nyilván a város és az egyetem kapcsolatát reprezentálandó — dr. Somogyi Szilveszter volt, védnöke pedig Klebelsberg Kuno. Az Alföldkutató Bizottság rendszeres kiadványai a Föld és Ember, valamint a Népünk és Nyelvünk című folyóiratok voltak, melyek a harmincas évek végéig színesítették Szeged tudományos életét. Az alföldkutatás eredményeit a Széphalom is publikálta.73 A tanári karok mellett az egyetemi és főiskolai hallgatók jelenléte és egyre növekvő száma is Szeged értelmiségi jellegét erősítette, kulturális életét gyarapította és persze differenciálta is. Számos kiemelkedő tehetségű hallgató később tanárként is megjelenik az egyetemen. Az egyetemi és főiskolai hallgatók sok hasonlóság mellett több tekintetben különböznek is egymástól. Az egyetem elsősorban regionális vonzáskörű volt, a hallgatóság elsősorban a környékbeli megyékből toborzódott, illetve még Erdélyből érkezett. Ezzel szemben a főiskola hallgatói az egész ország területéről jöttek Szegedre tanulni, hiszen ez az egységesített intézmény volt a tanárképzés egyetlen színtere a polgári iskolák számára. (A pesti Angolkisasszonyok csak nőket képeztek, s jóval kisebb számban, mint Szegeden). A közelmúltban végzett történeti szociológiai vizsgálat szerint az ország minden jelentősebb városából érkeztek hallgatók a szegedi főiskolára.74 Az is kiderül a vizsgálatból, hogy a főiskola — bár segítette az értelmiség ön- reprodukcióját is — nyitott volt a kibontakozó alulról jövő mobilitási hullám fogadására, a társadalmi különbségek kiegyenlítésére. A hallgatók közel 69 %-a az alsóbb néposztályokból származott. Az egyetemről ez sokkal kevésbé mondható el, hiszen már csak a magas tandíjak miatt is kevesebb volt az alacsonyabb néposztályokból származó hallgatók aránya. így pl. a munkás és paraszti származású hallgatók 0,5 % körüli arányszámot mutattak.75 Az egyetem a hivatalos kultúrpolitika céljai szerint is inkább az elit képzésének színtere volt, segítve az értelmiség és a középosztály önreprodukcióját. A főiskolán a felekezeti hovatartozást illetően is nagyobb nyitottságot tapasztalhatunk: minden magyarországi felkezetből találhatók hallgatók, korlátozás nélkül a főiskolán, bár a legtöbben — az országos arányokat követve — római katolikusok. Az 72 73 74 75 72 Klebelsberg Kuno: Küzdelmek könyve. Bp. 1929. 124. p. 73 A Alföldkutató Bizottság létrejöttéről és folyóiratairól 1.: Juhász Antal: Az Alföld néprajzi kutatása a szegedi Alföldkutató Bizottság működése idején. In.: Szeged c. folyóirat 1994. július—augusztus 54—56. p. 74 Karády—Valter: Egy országos vonzáskörű szegedi főiskola. Szeged, 1990. 75 Devich Andor: i. m. 217. p. 59
