Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

kapcsolódva kezdték meg működésüket a gyakorló polgári iskolák. Az ezeket létrehozó 1879. évi 16014. sz. VKM rendelet a két intézményt minta polgári iskolának nevezte, irányításuk 1924-ig a főiskolák igazgatóinak feladata volt. Az összevonáskor csak a polgári fiúiskolát költöztették Szegedre, melynek igazgatója Szenes Adolf volt.57

Szeged városa már 1927-ben megtette az első lépéseket a gyakorló iskola létrehozására. Március 31-én a közgyűlés határozatot hoz a Boldogasszony sgt. 8. szám alatti telek kisajátításáról,58 és a már említett építkezések keretében megkezdődik a gyakorló iskola felépítése is. 1929. szeptember 21-én már az új épületben kezdődik a tanév, s ezzel véglegesen rendeződik a gyakorlati képzés. Az új épület impozáns neobarokk „palota”, mely „nemcsak Szeged városának, de az országnak is egyik legszebben stilizált épülete. A gyakorló iskola... új otthont kapott, mely imponáló külsőségében is híven tükrözteti vissza annak a feladatnak a jelentőségét, ... melyre hivatott...” — írja lelkesen az egykori krónikás.59 Az épület belső kiképzése, berendezése, felszerelése egyaránt a modem iskolai oktatás követelményeit tartotta szem előtt: valóban mintaiskola volt a gyakorló új otthona. Az épület a telekkel, közművesítéssel együtt 1,324.789 pengőbe került, melyet részben a kultuszkormányzat, részben a város biztosított. A berendezés, felszerelés értéke mintegy 800 ezer pengő volt, ami magában foglalta a Budapestről elhozott felszerelést és az 50 ezer pengő értékű új beszerezéseket is.60

A Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolával Szeged olyan felsőoktatási intézményt nyert, mely országos vonzáskörével jelentős számú hallgatóságot vonzott ide.

A fenti események nyomán megteremtődtek azok a feltételek, melyek Dél-Alföld felsőoktatási központjává avatták Szeged városát. Ez természetesen komoly anyagi ráfordítást is jelentett. Berzenczey Domokos összegzése szerint a szegedi felsőoktatás létrejöttének költségei 16,405.647pengőt tettek ki. Ebből legnagyobb arányban természetesen az egyetem részesült: 8,172.000 pengőt fordítottak egyetemépítési célokra. A püspökséghez tartozó szeminárium illetve kollégium 3 millió pengőt jelentett, az összeg többi részét a polgári iskolai tanárképző, a gyakorló iskola illetve intemátus céljaira használták fel.61 Mindez azonban csak a feltételek megteremtését jelentette, azt is csak részben.

Klebelsberg kultuszminiszter azonban hangsúlyozza: „Egyetemszervezéssel, és építkezésekkel a szellemi gócpont kérdése még megoldva nincs...”62 Több munkájában kifejti, hogy a művelt értelmiség, a szellemi intelligencia az, amely megtöltheti tartalommal is az intézményeket. Fontosnak tartotta, hogy az egyetem és a főiskolák a város szerves részévé váljanak, úgy gondolta, hogy ez fontos szerepet játszik abban, hogy Szeged elindulhasson a nagyvárossá válás útján, hiszen e folyamatban a műveltség kitüntetett tényező: „Tévedés az, hogy nagy város lehetséges legyen magas műveltségű intelligencia és értelmes tömegek nélkül. Fejlett ipar és kereskedelem mellett éppen a műveltség az, amely a nyugateurópai értelemben vett nagyvárost a keleties jellegű embertömörüléstől megkülönbözteti, és éppen a művelődés terén volt a legnagyobb Szeged előretörése századunknak a nemzeti katasztrófa óta eltelt huszas éveiben. ”63 57 58 59 * * 62 63

57 Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának értesítője 1941/42 . 6—8. p.

58 CsMF. Szeged város közgyűlésének iratai 161/1927.

59 Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának jubileumi értesítője 1929/30.

Szeged, 193,0. 60-62. p.

50 Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának értesítője 1938/39. 7. p. Csongrád vármegye. Bp. 1937. Szeged c. fejezet, 97. p.

62 Klebelsberg Kuno: Küzdelmek könyve. Bp. 1929. 230. p.

63 Klebelsberg Kuno: Jöjjetek harmincas évek. Bp. 1929. 146. p.

56