Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

T. Molnár Gizella: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években

méltó munkatársra lelt a miniszter, s a város komoly áldozatok árán is kész volt a nagy tervek megvalósítására. A kultuszminiszter tudta, hogy mindez súlyos terheket jelent a város számára, bármennyire meg volt győződve a befektetések hosszútávú megtérüléséről. Ezért minden lehető alkalommal — gyakran jó példaként is — dicsérte Szeged erőfeszítéseit: „...menekülnie kellett Kolozsvárról a Ferenc József Tudományegyetemnek ... ekkor Szeged bölcs vezetősége és áldozatkész polgársága belátta, hogy az ország második városának egyetemi várossá kell lennie...”7 Méltányolja a polgármester, Somogyi kitartó tevékenységét is, aki „...áttörve a vidékiesség szűk korlátáit ... Szegedet a magyar nemzet közművelődési és gazdasági életének egyik erőforrásává teszi...”» Ide kapcsolódik még, hogy gróf Klebelsberg Kuno 1926 és 1932 között Szeged országgyűlési képviselője is volt, s ebben a minőségében nemcsak a kulturális életre korlátozódott feladatköre, más területen is sokat tett a városért. Mint képviselő, szintén segítségére volt Somogyi polgármesternek, aki komoly tervek kivitelezésén fáradozott a város gazdaságának felélénkítése érdekében is. Somogyi Szilveszter majdnem két évtizedig volt a város polgármestere, s hivatalviselésének második, tevékenyebb szakasza épp a huszas évekre esik.9 A két politikus közös erőfeszítései mindenképpen hasznára voltak a városnak, s hozzájárultak ahhoz, hogy a Trianon utáni mélypontot elhagyva Szeged virágzó évtizedét élje.

Mindez persze egyfajta kivételezettséget is jelentett a város számára a többi településhez képest. A egyébként változatlanul fennálló gazdasági nehézségek miatt lehetetlen lett volna a nagyszabású tervek valóraváltása erős kormányzati támogatás nélkül. Míg Szegeden nagy építkezések folytak, részben a felsőoktatás elhelyezése, részben a püspökség céljainak megfelelően, átalakult a belváros egy részének képe, befejeződött a fogadalmi templom építése, középítkezésekkel enyhítették a lakásínséget, gazdasági kisvasúnál kötötték össze a várost és vidékét, addig a vármegye többi településén szinte alig mozdul valami, inkább csak a gazdaság pangásának jelei tapasztalhatók. Ha körültekintünk a vármegye területéhez tartozó városokban, elszomorító képet tapasztalunk. Szentesen, a megyeszékhelyen a két világháború közötti évtizedekben néhány iskolabővítésen kívül szinte semmilyen építkezés nem történik. Csongrádon új városházát és villanytelepet építettek, amihez néhány utca kikövezése kapcsolódott még. Hódmezővásárhelyen a legnagyobb beruházás a városi strandfürdő megépítése volt, amit kiegészített a kórház fejlesztése és némi útépítés. Mindehhez Vásárhely a Speyer-kölcsönt használta fel.

Makón valamivel több beruházást hajtottak végre: megépült a Korona Szálló, a hagymaház, a csendőr- és rendőrlaktanya, valamint a megyeház szárnyépülete.>o Mindez azonban együttvéve sem jelentett olyan mértékű fejlődést, mint amilyet Szeged egyedül produkált. Nyilvánvaló tehát, hogy a kivételezett helyzet, a kormányzati támogatás — mely a legtöbb esetben Klebelsberg közvetítésével történt — kiemelkedő jelentőségű volt. A szegedi és környékbeli beruházások legnagyobb része a huszas évek második felében valósult meg, amikor a Bethlen-kormány a pénzügyi stabilizáció után megfelelő anyagi eszközöket tudott mozgósítani. E néhány év alatt, a Bethlen-korszak hátralevő 7 8 9 10

7 Klebelsberg Kuno: Világválságban. Bp. 1931. 285. p.

8 Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. Bp. 1927. 502. p.

9 Berta Tibor: Somogyi Szilveszter. In.: Szeged c. folyóirat 1996/március 20—21. p.

10 Csongrád megyei útikönyv. Történeti rész. A két világháború között c. fejezet, írta: Blazovich László IH 1984. 57. p. és Csongrád vármegye. Bp. 1937. II. rész. 5. és 21. p. III. rész 30. p.

46