Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején

itt milyen jó dolog van, de csak azért, hogy nem igaz sok minden amit terjesztenek. Ily képtelenségekről szó sem lehet. A magyar könyvekkel senki sem törődik a románok részéről abban az értelemben, hogy ellenünk lennének. Én éppen annyi magyar könyvet vásárolok amennyi tetszik nekem, azaz amennyit a könyvárusnál kapok. Persze, hogy minden erotikus szemetet nem veszek meg. Viszont a Magyar Tudományos Akadémia jól tenné, ha küldené kiadványait, esetleg a budapesti román követség útján. Az összes folyóiratok a háború óta kellenének nekünk s minden szakkönyv, hacsak benne Románia ellen nincs támadás (ez utóbbi esetben bármely állam nem nagyon engedné meg a könyv terjesztését).

Nem akarlak rossz írásommal tovább terhelni, csak annyit, hogy igaz tisztelettel s hálával és szeretettel gondolok reád és mindazok akik ittlétük alatt jóindulattal voltak irántad. Rigler Gusztáv prof. s a mi egész társaságunk, hajh micsoda kedves órák voltak azok. Most soha kávéházba sem járok.

Kérlek gondolj Te is, a többiek is jóindulattal reám, talán megérdemlem. Könnyebb lett volna nekem 3 év előtt 3 millióval akkor Budapestre menni s ott egy 3 emeletes palotát venni s folytatni a mesterségemet, vagy urizálni. Ez esetben ma a könyvtárban a magyar anyagból nem tudom mi maradt volna meg (a tisztviselő személyzetből semmi) nem a művelt elemek miatt, hanem az üresen hagyott könyvtár miatt, melynek ideiglenes polgárőrsége métermázsa számra adta volna el a könyvtár anyagát, igaz, hogy nem csak magyar anyagból. Hála Istennek ilyesmiről ma már szó sem lehet. A könyvtár szabályzatot a király helybenhagyta, abban hatásköröm egyenlő a román igazgatóéval, illetve rangom. Az sem olyan ember, hogy könyvpusztítást eltűrne, s így egyelőre (se később) semmi hiány nincs. S a jövő pedig Isten kezében van.

Kérlek add át kézcsókomat a Méltóságos Asszonynak s üdvözlöm leányod, vöd őnagyságáékat, unokádat. Reményiem, hogy lesz szerencsém Téged még látni és személyesen megköszönni mindig tanúsított jóindulatodat. Azt képzeltem valaha, hogy amit Te 1873-ban kívántál, én valósítom meg. Egész sereg könyvtárost nevelek itt, megnyitjuk az összes magyar könyvtárakat, és itt csinálunk egy hatalmas bibliográfiai központot, mint Göttingában a németek. Kevés sikerült belőle. 1000 hallgatóm volt 18 év alatt, de nem azt tehettük amit gondoltam. A könyvtárban az valósult meg, amit én kijelöltem könyvemben s most a sors úgy rendelte, hogy a legnehezebb órákban nekem kellett vigyáznom erre a drága kincsre. A jó Isten segedelme s az az ösztöszerű érzés ami bennem volt — tehát semmi személyi — megvédte ezt a nagyszerű kultúrgyűjte- ményt, akkor midőn igazán "nagy volt a veszély s bizony csak magam fejével kellett gondolkodnom s tennem, de mondom önfenntartási szervezeti erő egy szikrája által hevítve, és sikerült. Ez az én legnagyobb művem volt eddig, reményiem, Isten jövőre is megsegít, ő áldjon meg Téged is s adja nekem jutalmul továbbra is a Te jóindulatodat és szeretetedet. Azt hiszem nem érdemtelennek adnád ezután sem. Meleg tisztelettel és szeretettel köszönt alázatos szolgád

Gyalui Farkas

MTA Ms. 5160/1162-1163.

24