Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Kovács Miklós: Egy hivatalnok feljegyzései

mert pl. 1958-ban (14. ülés) az elvtársak ellentmondást nem tűrő kritikájára maga is elismerte: „A bűvös vadász megrendezésénél a zene szépségét vettük figyelembe a darab mondanivalója terhére.”

A kulturális témákba okkal, ok nélkül beleszóltak. Szinte biztos, hogy el sem olvasták figyelmesen a jelentéseket, nem is igen érdekelték őket a részletek, meg egyébként is a vb anyagok a sok téma miatt rendkívül terjedelmesek voltak, tehát csupán belelapoztak felszólalás előtt a papírokba, s kapásból rögtönöztek következményekkel egyébként sem járó véleményt.

Ennek lett nagymestere az 1963-ban a klikkje által beprotezsált új kulturális elnökhelyettes, egy mélyről felkapaszkodott kisvárosi macchiavellista. Még rajta volt a tojáshéj, de már kultúrpápaként szórta csalhatatlan ítéleteit, például így: „A jelentés nem mérlegeli a színház eredményeit és ugyanakkor nem elemzi a hibákat, és nem mutat rá azok okaira. A prózai társulat színvonalát feltétlenül fokozni(!) kell.” (1964. július 7.) (Jellemző eset az illetőről: gyermeklány gépírója mutatja nekem főnöke kéziratát: „Tessék mondani, úgy írjam, ahogy az elnökhelyettes elvtárs, vagy úgy, ahogy a helyesírási szótárban van?” A nagy embernek tanári diplomája volt.)

Megjegyzem, a bírált jelentés az általa megadott szempontok szerint készült; előterjesztőként az ő neve szerepelt rajta. A színház abban az évadban a vb által előzetesen jóváhagyott műsorterven kívül bevételi tervét is teljesítette. Példátlanul sok (12.500) bérletet adott el. Hogy a jelentést a többi vb tag el sem olvasta, vagy a már említett rettenetes szervilizmusból tette-e, nem tudom, de senki sem mondta ennek a kötözködő „nagyfőnöknek”, hogy ezt vagy azt mégiscsak illene figyelembe venni. Nem. Mindig mindent ráhagytak a vezérekre, a gátlástalan hőzöngőkre.

*

Egyébként a tanácsnál töltött több mint nyolc évem alatt hét éven át volt alkalmam látni, hogyan viselkedtek Vaszy Viktorral a város urai. Azt hiszem — jószerével egyetlen — 1958-as vb ülés volt az, amikor még elismerték, hogy „az elleneforradalom után a fegyelem helyreállításában az igazgató jelentősen közreműködött.” Ettől eltekintve az évente ismétlődő színházi értékelések során semmi egyéb nem történt, mint a mondvacsinált kifogások keresése. Nyilvánvaló, hogy egy olyan hatalmas intézmény, mint a színház, számtalan problémát rejtett magában (voltaképpen fennállása óta egészen napjainkig), s szerintem Vaszy erőskezű és hozzáértő irányítása nélkül — amit művészi tekintélye is alátámasztott — még sokkal több gond adódott volna. Vaszy piszká- lása hamar elkezdődött. 1959-ben (13. ülés) az elnökhelyettes így beszél: „Akármennyire is helyes az opera népszerűsítése, ez a színház prózai színház, opera és operett tagozattal. Van spontán, nem tudatos eltorzításra való törekvés.”

Vaszy az operatagozattal már első idekerülésekor (1945-ben) csodát művelt. Másodszorra (1957) egyetlen évadban 5 új operát és egy balettet hozott színre, s önálló hangversenyéletet teremtett. A városi vezetők attól estek kétségbe, hogy a bevételi tervben egymilliós kiesés mutatkozott, amiben persze része volt annak, hogy ún. „mai” népi demokratikus és szovjet szerzőktől származó gyenge darabokat kényszerítettek rá a színházra, melyek nem kellettek a közönségnek.

186