Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

ritatív munkát, a kulturális tevékenységet és a „kettős szentév” megörökítését. Bennünket témánk szempontjából különösen ez utóbbi érdekel. A szentév tárgyi megörökítését számba vevő részben felsorolt alkotások azt mutatják, hogy mind Szegeden, mind az egész egyházmegyében szép számú kezdeményezés valósult meg e téren. A tanulmányunkban már említett Szeged-alsóvárosi templomrestaurálás; a domaszéki kápolna, a szatymazi templom és a csengelei plébániaiak építése; a Szeged-királyhalmi templom művészi kifestése, valamint a szegedi dóm új oltárának elkészülte mellett a következő eredményekről olvashatunk: Szent István-ablakot kapott Szegeden a Somogyi-telepi (ma Petőfx-telep) templom. Az új szegedi plébánián egyházközségi otthont vásároltak. Sze- ged-Móravárosban befejezték a katolikus népház építését. A Somogyi-telepi egyházközség a szentév alkalmából egy családi házat vásárolt és abban egy arra érdemes, sokgyermekes családnak biztosított ingyen hajlékot. Ezek a létesítmények egyben igen tiszteletreméltó anyagi áldozatkészségről tanúskodnak. Hiszen az egész egyházmegyében összesen 305 377 pengőt fordítottak a szentév különféle egyházi létesítményeire. Ebből az összegből Szeged — amint azt a fenti tények bizonyítják — jelentős hányadot mondhatott magáénak.38 Dr. Halász Pál jelentéséből kitűnik, hogy a hazánkban az 1930-as évek első felében létrehozott Actio Catholica néhány esztendő leforgása alatt olyan hatékony szervezetté vált, amely zökkenőmentesen tudta lebonyolítani a „kettős szentév” impozáns rendezvénysorozatát a Csanádi egyházmegyében ugyanúgy, mint az egész országban. Mivel Glattfelder püspök a Katolikus Akció országos ügyvezető elnöki tisztét viselte, ezért fokozott hangsúlyt helyezett arra, hogy egyházmegyéjében a jubileumi év a lehető legeredményesebben záruljon. Nyilvánvalóan ezzel is demonstrálni kívánta az Actio Catholica fontosságát és életképességét. A megyéspüspöknek nem kellett csalatkoznia ilyen irányú elvárásaiban.

Az elégedettségre okot adó jelentés után Mihalovics Zsigmond ismertette az Actio Catholica 1938—39-es munkaévének programtervezetét. A „kettős szentév” megmutatta, hogy Magyarország ízig-vérig keresztény állam — jelentette ki. Az Actio Catholica további munkája fő céljaként az állam és a katolikus egyház jó viszonyának elmélyítését jelölte meg. Mivel erre az egyházi vezetés a Szent István-i állameszme népszerűsítésében látott megfelelő lehetőséget, ezért ennek propagálására nagy súlyt helyeztek. Mihalovics közölte, hogy az Actio Catholica Országos Elnöksége útmutatót állított össze arról, mit kell érteni a Szent István-i állameszme alatt. Az útmutató tartalmát meg kell ismertetni az egész katolikus társadalommal. Ha szükséges, akkor ennek érdekében tartsanak külön tanfolyamokat. A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus lelki hatásait pedig a húsvéti időszakban megemlékezésekkel újítsák fel.39

A Mihalovics Zsigmond által vázolt célkitűzésnek megfelelően az Actio Catholica 1938—39-es munkaévének vezérgondolata a „Szent István országa” elnevezést kapta. A vezérgondolat magyarázatát röviden így adták meg: „Olyan országot akarunk a magyar határok között, amelyet minden ízében átjár Szent István szelleme: vallásos áhítatában, köz- és magánéletében, kulturális és szociális életében egyaránt. ”40 Ezen iránymutatás szellemében minden egyházközségben Szent István-előadássorozatot tartottak a Bangha

3* SzCsEPL. 3430./1938. sz. 4—5. p. A létesítmények költségeiről sajnos nem találtam külön Szegedre vonatkozó összesítést.

39 Szegedi Új Nemzedék, 1938. december 20. 6. p.

40 Mihalovics Zsigmond: A világi apostolkodás kézikönyve, 38. p.

143