Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

A SZENT ISTVÁN JUBILEUMI ÉV UTÓHANGJAI SZEGEDEN

Bár a Magyarok Nagyasszonya napján országszerte lezajlott ünnepségekkel a Szent István jubileumi évet egyházi részről bezárták, azért annak kihatásai még igen erőteljesen nyilvánultak meg az elkövetkező hónapok folyamán. Ennek egyrészt természetes oka volt. Hiszen a szentévben elindított — a jubileumi esztendő emlékét időtálló- an megörökíteni kívánó — kezdeményezések nem mindegyikét tudták befejezni 1938 október elejére. (Különösen az egyházi létesítmények felépítésére vagy restaurálására, oltárok, szobrok, festmények és egyéb képzőművészeti alkotások elkészítésére igaz ez a megállapítás.) Másrészt a katolikus egyház tudatosan gondoskodott arról, hogy a „hármas szentévben” elért eredmények ne vesszenek kárba. Ezért az Actio Catholica 1938—39-es munkaévének vezérgondolatául a „Szent István országa” mottót választotta. Kifejezve ezzel, hogy az előző év valláserkölcsi jellegű megmozdulásainak eredményét az állam és a társadalom gyakorlati életébe is át kívánja ültetni.i

Glattfelder püspök nemcsak szavakban buzdította egyházmegyéje papságát és híveit, hogy államalapító királyunk emlékévét méltóképpen örökítsék meg, hanem maga járt elöl a példamutatással. Ezért már 1937-ben elhatározta, hogy a jubileum alkalmából saját költségén egy Szent István-oltárt állíttat fel a Fogadalmi templomban. Az ilyenfajta gesztus egyébként nem volt újdonság a megyéspüspök részéről, hiszen a dóm főoltárát 1930-ban szintén az ő anyagi támogatásával készítették el. Glattfelder az előzetes tájékozódás után 1937 végén kérte fel Ohmann Béla budapesti szobrászművészt, hogy készítsen terveket egy Szent István tiszteletére szentelendő oltárhoz. Ohmann 1937 december elején küldte el a püspöknek két oltárterve fényképeit. Glattfelder tetszését megnyerte az egyik, de csak 1938. március 4-én szólította fel a szobrászt, hogy készítsen az oltár árára vonatkozó költségvetést.2 Ohmann három költségvetési tervezetet juttatott el Glattfelderhez: egy 14 000 pengőset, egy 12 000 pengőset és egy 10 000 pengőset. Ezek közül a megrendelő a 12 000 pengős ajánlat mellett döntött. A püspök április 4-én előzetes megbízást adott Ohmann Bélának az oltár elkészítésére, azt kérve, hogy a munka Szent István napjára készüljön el.3 Azonban a gyakorlati kivitelezéssel és az oltárépítmény felállításával megbízandó cég kiválasztásában a megyéspüspök sokáig habozott, mert szerette volna a számára legméltányosabb árat kialkudni. Mire július elején Glattfelder meghozta végleges döntését, Ohmann csak úgy tudta a megbízást elfogadni, hogy az oltárt szeptemberben fejezi be. A püspök elismerve az idő rövidségét ebbe beleegyezett, de a munkák torlódása miatt ezt a módosított határidőt sem sikerült betartani. Ohmann csupán egy 1938. október 6-án kelt levelében jelentette, hogy az oltár felállítását befejezték. A Szent István-oltárt október 15-én vette át hivatalosan Glatt- 1 2 3

1 Mihalovics Zsigmond: A világi apostolkodás kézikönyve, 38. p.

2 SzCsEPL. 3590./1937. sz.

Ohmann neve és alkotói stílusa ekkor már nem volt ismeretlen Glattfelder előtt, hiszen 1937-ben ő készítette el a Fogadalmi templom Szent Dömötör-kápolnájának oltárát. A Dóm teret övező épületegyüttesen is több olyan szobor látható, amit Ohmann Béla alkotott, s az árkádok alatti Nemzeti Emlékcsamok szobrai között szintén találhatók Ohmann művei. (Péter László: Szeged. Franklin Nyomda, Bp. 1981. 74., 77. és

80—82. p.)

3 SzCsEPL. 770./1938. sz.

135