Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések
rólagos katonai tulajdonban, ez talál anyagilag sem lett volna nagyon súlyos áldozat. A harcszerűség és a pénzkérdés mellett egy harmadik — és hasonlóan súlyos — gonddal is meg kellett küzdeni a vegyes tulajdonú lőtéren, s ez a biztosítás kérdése volt. 2. Biztosítás Biztosítás alatt a lőteret körülvevő területekről való bejutás megakadályozása és a lőtér területén belül fekvő épületek kiürítése értendő. A veszélyesnek ítélt terület határának fontosabb pontjain 14-20 katonát helyeztek el, némelyik — távbeszélővel is ellátva — állandó kapcsolatban volt a vezetőállomás lőtértisztjével. A biztosító őrök felvezetése és elhelyezkedése a lövészet előtt történt. Feladatuk volt megakadályozni, hogy bárki a lőtér területére lépjen. Minden a lőtér felé tartó embert, járművet fel kellett tartóztatnia, figyelmeztetnie a belépés után a fenyegető veszélyekről. Ha valaki a figyelmeztetés ellenére is be akart lépni a lőtérre, akkor a belépőt nevének és a figyelmeztetési időnek felírása után útjára engedte.9 A lőtéren vezetett át a Szeged és Sán- dorfalvát összekötő műút, ezen az áthaladás a lövészetek idején csak kivételes esetben (pl. mentő) vagy a déli ebédszünet alatt volt lehetséges.10 11 Az őrök felügyelete mellett jól látható piros-fehér zászlókat helyeztek el, ezzel is jelezve a veszélyes területet." A lőtér határa: a Szeged-Hódmezővásárhely közötti vasútvonal Rókusi pályaudvartól a baktói töltésig eső része, innen északra Székhalmon és Macskástöltésen át Sándorfalva déli szegélyéig, tovább nyugatra a Szatymazi vasúti megálló felé húzódó vonalig, a Szeged-Szatymaz műútig, majd délre a műút mentén Kettőshatár vasúti megállóig, innen az Öthalomig és a Téglaégetőn átvezető taligaúton vissza a vasútig.12 A lövészetek után fel nem robbant lövedékek maradhattak a fenti területen, s ha valaki ilyet talált, azonnal jelentenie kellett a honvédségnél vagy a közigazgatási hatóságnál. A bejelentőnek 1 pengőt, később 1 pengő 50-et fizettek.13 A biztonsági őrök a területet nem tudták hermetikusan lezárni. A nagyjából 4500 m hosszú és 2650 széles, azaz 11 925 km2-es terület leginkább veszélyeztetett pontjait, főleg útjait kellett ellenőrizni. Ez az ellenőrzendő határ legalább 15 km hosszúságú volt. A biztonsági őrök közötti szakasz akár az 1 km-t is meghaladhatta, így aki vállalva a veszélyt, be akart jutni, az meg is tehette, kivált nyáron a lábon álló növényzet között. Arra, hogy ki és miért vállalta ezt a veszélyt, hamarosan magyarázatra talál. A körülzárás hiányosságai mellett foglalkozni kell a lőtér területének kiürítésével is. A lövészetek idején a polgári lakosságot el kellett távolítani a lőtérről, s ez okozta a legnagyobb problémát, ugyanis itt 64 tanya és egy iskola volt, ezekben 276 lakos.14 A kiürítést a szegedi rendőrség végezte, ők már 1935-ben jelezték, hogy a kiürítés gyakorlatilag kivihetetlen. Ennyi ember eltávolítása és a visszatérés megakadályozása legalább 120 rendőrt igényelt volna, ezt a létszámot a rendőrség nem tudta nélkülözni. Rámutattak arra is, hogy ha végrehajtják a kiürítést, akkor sincs megoldva ezen embe9 Uo. 11843/39., 51/2.kt/41. — Katonai személynek nem volt eljárási joga polgárokkal szemben, a törvénysértőkkel szemben a rendőrség ill. a csendőrség járt. el. 10 Uo. Lőtér lezárása c. irat. 11 Uo. 11843/39. 12 Uo. 51/2.kt./41. 13 Uo. 11843/39. és 51/2. kt./41. 14 Uo. 19/58-1935. 296
