Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések
lövészetek miatt elmaradó munkák után. Emellett kivételesen a komoly kárt szenvedett földek gazdái a termés 20%-ának értékét is kapják meg, mint terménykárt.3 * 5 Az indoklásban találjuk, hogy a lövedékek okozta károk mellett a lövegek letapossák a vetést, a gazdák sokszor nem szereztek tudomást a lövészetek megtartásáról, a lövészet miatt nem tudták elvégezni a munkát az optimális időben, ezért terméscsökkenés következett be, ill. a fennmaradó lövészetmentes napokon a birtokosok csak napszámosok segítségével tudták megművelni földjüket. Mivel a károk sokszor csak a lövészeteket követő napokon lettek láthatóak, hivatkoztak az itt termelt paprika országos hírnevére és fontosságára, s hogy mindezen problémák miatt képtelenség eladni e földeket megfelelő áron. Úgy gondolták, hogy a kártérítés adókedvezmény formájában történő megtérítését is elfogadják.6 A gazdák kérelmét a város vezetése is méltányolta, a honvédség illetékes vegyesdandár parancsnoksága nem támogatta. Az ügy ezután egy Vegyesbizottság elé került, amelyben helyet kaptak a város, a honvédség képviselői illetve független szakértők. A Vegyesbizottság 1938. augusztus 11-én vitát követően elfogadta, hogy a kártérítés kérdését rendezni kell, és támogatta a gazdák eredeti kéréseit. A kérést továbbították a Honvédelmi Minisztériumhoz. Az itt született döntés nem ismert, de a következő években sem változott meg a kártérítések rendszere, ezért azt kell hinnünk, hogy elutasították azt.7 Az 1930-as években emellett több kisebb kérelem is érkezett a honvédséghez. Ezekben a gazdák esetleg a város egy-egy hét vagy hónap lövészeteinek elhalasztását vagy pedig a lövészetek korábbi befejezését kérték. Az eredmény változó, esetenként a vegyesdandár parancsnokság méltányolta a kérést és rövidebbre fogta a napi gyakorlást vagy elhalasztott néhány kiképzési napot. Más esetekben a kiképzés halaszthatatlanságára hivatkozva elutasította azt.8 A katonai magatartás az 1930-as évek elején még engedékenyebb, hajlandó más civil érdekeket is figyelembe venni, de a világháború kirobbanásával ill. a gyors hadsereg fejlesztés kezdetétől elutasítóak a válaszok, mondván, a kiképzés fontosabb a növénytermelésnél, kivételt egyedül az aratás idejével tettek, ennek oka valószínűleg nem a jóindulat, hanem az, hogy a honvédségi állomány jelentős része is aratási szabadságon volt, vagyis a gyakorlatokat emiatt amúgy is el kellet halasztani. Az 1939/11. számú ún. honvédelmi törvény életbelépésével amúgy is kivételes pozícióba jutott a hadügy, s kevésbé volt tekintettel más igényekre. Az a tény, hogy a katonai feladatokat előtérbe helyezték minden mással szemben, tulajdonképpen érthető az adott helyzetben. A lőtér problémás helyzetének évtizedeken át való megoldatlansága is magyarázható azzal, hogy a nagymérvű szegénység miatt nem volt mód nagyobb területek megvásárlására, később pedig vásárlás nélkül is nyugodtan gyakorolhattak. Mindenesetre egy ideiglenesen használt lőtéren nem lehetett elérni a teljes harcszerűséget, céljelző fedezékeket, lövészgödröket, árkokat, stb. mégsem lehetett készíteni, s ez a kiképzés színvonalának rovására ment. Talán hosszú távon hasznosabb lett volna egy lőtér kizá3 Uo. 40254/37., 34487/37., 2018/38., 28050/38. — A világháború előtt kissé nagyobb terület használatáért fizettek a gazdáknak ugyanennyit koronában. 6 Uo. 28050/38. 7 Uo. 34487/37., 2018/38. sz. iratok. 8 Uo. 16793/32., 21668/32., 51340/38., 21531/39., 26581/39., 31124/40. 295
