Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Bevezető
és a 2. pótszázadból tűntek el sokan. Bezdánnál október 20-tól általánossá vált a szökés, amíg 22-én a Dunán átjutottak. Egy hónapon át a Duna-part védelmében vettek részt. November 29-én Szekszárdnál a zászlóaljat bekerítették a Bátaszék felől támadó szovjet erők. Itt mintegy ezer fő szovjet fogságba esett, akik közül sokan részben még a Dunántúlon, illetve Baján a hadifogoly gyűjtőtáborból megszöktek és hazatértek.7 A felbomló katonai- és kisegítő alakulatok között szólni kell az 1039. sz. cigány munkásszázadokról is. A cigány musz.-ok felállításáról 1944. augusztus végén született rendelkezés, amely a zsidó munkásszázadokhoz hasonlóan fegyver nélküli katonai szolgálatot jelentett. Az általam tárgyalt rendelkezési körzetből Kiskunfélegyházára a 39. bevonulási központba hívták be, illetve csendőri és rendőri közreműködéssel gyűjtötték be a hadköteles korú cigány férfiakat. Belőlük szervezték meg az 1039/I-II- III-IV. számú cigány munkásszázadokat, de a Szegedet és Kiskundorozsmát védő 7/III. pótzászlóaljban is található egy szakasz. Az alakulat-veszteséglajstromok tömegéből szinte véletlenül került elő az 1039/1. cigány musz. parancsnokának a század felbomlásáról szóló mintaértékűnek tekinthető jelentése. A század parancsnoka Keszheditoly (?) főhadnagy volt. Helyettese Institoris Mos- sóczy Antal tartalékos őrmester, 1 tizedes és 10 fő őrző honvéd alkotta a keretet. Élelmezésükről a 39. bevonulási központ anyagi tisztje, Nagy Mihály alhadnagy gondoskodott. A cigány hadkötelesek a magukon lévő lerongyolódott ruházatban és zömmel mezítláb kerültek a táborba. Október elejére gyűjtötték be, és Kiskunfélegyházán a használaton kívüli régi vágóhíd épületében helyezték el őket. Ruházatuk, lábbelijük a budapesti honvéd ruházati anyagszertárból a visszavonulásukig nem érkezett meg. A szovjet csapatok közeledésére 1944. október 9-én délelőtt a bevonulási központ parancsnoksága elrendelte a század visszavonulását. Ezen a napon egy honvéd felügyelete mellett a századból 60 főt rakodási munkára a vasúti pályaudvarra rendeltek. Ők tűntek el először (köztük 13 fő szegedi), s nem tértek vissza alakulatukhoz. A század egyik fogatolt országos járműve pokrócok vételezésére Kecskemétre ment, visszaérkezése után, mivel alakulatuk közben elvonult, két honvéd és 10 fő cigány munkaszolgálatos a fogattal együtt eltűnt. A század első nap Jakabszállásig jutott, útközben 19 fő lemaradt, eltűnt, de mezítláb nem is bírhatták az iramot és élelemmel sem voltak ellátva. Jakabszállástól Soltig, útjuk második szakaszán 24 fő musz.-os cigány tűnt el. Solttól Dunaföldvárig az útvonal harmadik szakaszán 34 fő maradt le. Ekkor tűnt el a keret második országos járműve a 2 db. hámos lóval és a szekéren lévő teljes felszereléssel együtt. A század töredéke Dunaföldváron csatlakozott a 39. bevonulási központhoz. Itt az útvonalon megbetegedett 5 honvédet és 2 musz.-os cigányt a századparancsnok orvosi vélemény alapján tábori kórházba utalt. Az október 17-én Polgárditól északra 6 km-re fekvő Jenő községben készített jelentés szerint a század személyi vesztesége 160 fő volt, anyagi értékei pedig veszendőbe mentek.8 7 HL. HM. 22. oszt. ir. 759. d. és lakossági közlések, 1999. 8 HL. HM. 22. oszt. ir. 692. d. 643761. sz. ir. 16
