Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Bevezető
az igen nagy (30-50 ezer fős) gyűjtőtáborokban, mint a romániai Foksányban (Focani- ban), elsősorban különböző járványokban és éhségtől legyengülve végelgyengülésben számolatlanul sokan haltak meg. Elsőként a városról elnevezett Szegedi Karhatalmi Század rövid történetéről kell szólni. Az ide mozgósítottakat a szegedi 40. bevonulási központba hívták be katonai szolgálatra, ez volt az állománytestük, vagyis 1895-1910 között született idős, póttartalékos, zömmel katonaviselt honvédeket, illetve egészségügyi vagy más okból korábban mentesítetteket soroltak a századba. 1944. szeptember közepén kapták meg SAS behívójukat, a század szeptember 25-én állt fel. Parancsnoka Máthé Marikovszky László főhadnagy lett. Fegyverzetük csak puska volt, így harcra csak korlátozottan, inkább őrségre, rendfenntartásra voltak alkalmasak. Iskolákban, középületek légópincéiben helyezték el őket. Fegyvergyakorlatokat végeztek, időnként őrszolgálati feladatot kaptak. A városért folyó harcok idejéből többet tudunk a századról. Október 10-én, amikor a várost már hajnal óta lőtte a szovjet tüzérség, egyik szakaszát, csoportját a csendőrséghez vezényelték. Mivel az V. kerületi csendőrparancsnokság a délelőtti órákban elvonult, a szakaszból 32 fő eltűnt, nem tért vissza alakulatához, tehát az elsők között lakóhelyére távozott, ebből 14 szegedi honvéd családjához. A második szakasza (parancsnoka vitéz Reketye János szakaszvezető) délután 17 órakor, a visszavonulás elrendelésekor eltűnt, nem tartott századával. A század 3. szakaszát (parancsnoka a szegedi Szécsi György szakaszvezető) október 10-én Szegeden visszatartották, a város védelmére felállított őrséget adta és besorolt a gyalogsági erők közé. A Szegedet védő Matoltsy-harccsoport gyalogsági csapatainak parancsnokságával október 9-én a 23. tartalékhadosztály 54. gyalogezred parancsnokát Pákh Miklós alezredest bízták meg. Parancsnoksága Tápén helyezkedett el, innen irányította az 54. gyalogezred Algyőnél harcoló részeit, a Tápé-Szomlyánál kialakított szovjet hídfőállás körbezárásával megbízott kecskeméti 7/1. pótzászlóaljat, továbbá a Szegedet védő 7/III. pótzászlóalj védelmi harcát. A Szegeden lévő kisebb gyalogsági erőket is parancsnoksága alá helyezték. Az október 10-én 17 órakor elrendelt visszavonuláskor a karhatalmi század 3. szakaszából 33 fő, köztük 13 szegedi hagyta el alakulatát. A század megmaradt részei parancsnokával, a 7/III. pótzászlóaljjal Kiskundorozs- ma-Jászszentlászló-Bugyi irányában vonult vissza. A szovjet csapatok október 28-án Budapest elfoglalására indított offenzívája idején 29-én Izsákon az ellenség bekerítette őket, s ekkor 21 fő fogságba esett, majd egy fő Szabadszálláson eltűnt. Ezzel a század vesztesége 102 főre emelkedett, s a század megszűnt létezni, rövid története véget is ért.3 Ehhez hasonlóan szerveződött a szegedi 406. rögtönzött könnyű-hadihídoszlop. Létrehozásáról a Fővezérség a Matoltsy-harccsoport megszervezése kapcsán intézkedett, és 1944. október 3-án parancsnoksága alá helyezték. Legénységi állományát a 40. bevonulási központba behívott idősebb póttartalékosok adták. Parancsnoka Hertelendy 3 HL. HM. 22. oszt ir._ 1944. 751. d. 670112/1944. sz. — A század parancsnoka és pár fő honvéd az 54. gyalogezredbe került. Ők az Örkény-Budapest útvonalra november közepén Pilis környékére kerültek, s 1945. január 13-án az Esztergom-Székesfehérvár védelmi vonalon találhatók. 13
