Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)

Bevezető

sok áldozata (közöttük sok nő) volt. Mindezt kutatásaim során igyekeztem számba venni, s ez utóbbi a polgári veszteség kb. 20%-át teszi ki.

4. A zsidóság vesztesége a holocaust a háború totális jellegéből, a náci ideológia zsidó faj elleni háborújából következett. Deportálásuk német forgatókönyv alapján 1944. június 25, 26, 28-án Szegedről történt Auschwitzba és a Bécs melletti Strasshof- ba, de kb. 150 főt már közvetlenül a német megszállás után internáltak, majd deportáltak. A községekben összesen csak 2-3 zsidó család található (kb. 70 fő), de Szegeden az ország egyik legnagyobb zsidó közössége élt, amely a dualizmus korában a neológ zsidóság központja volt. Létszámuk a népszámlálási adatok szerint 1930-ban 5300, 1941-ben 4161 fő, amely az összlakosság 3%-át jelentette. A konvertitákkal együtt 4600 főt, — a több száz főnyi munkaszolgálatos és a mentesítettek kivételével — deportálták.

A kutatás céljai tehát nem térnek el a veszteségkutatás elveitől. így az áldozatok sorában honvédek, munkaszolgálatosok, hadifoglyok, leventék, deportáltak és azok a polgári személyek szerepelnek, akik a harci cselekmények, illetve a háborús megszállásból adódó körülmények során hősi halált haltak, eltűntek, meghaltak. Ide kellett sorolni a terület védelméért folyó harcokban elesett honvédeket és polgári személyeket, sőt azokat is, akik a hadifogságból hazatérve az ott szerzett betegségben rövid idő elteltével meghaltak, vagy a gettózás, a deportálás, illetve a szovjet megszállás időszakában elkeseredettségükben, félelmükben, emberi megalázottságukban öngyilkosságot követtek el.

Fő törekvésünk az volt, hogy az áldozatoknak személyre szólóan állítsunk emléket. Ezért a rendelkezésre álló ismeretek mellett a feltárt forrásokból a következő adatok szerepelnek: foglalkozás, születési hely és idő — vagy az eltűnés, halálozás időszakában az életkor —, szülők neve (elsősorban a személy azonosításához nélkülözhetetlen anyja neve), családi állapot, illetve az esetleges házastárs neve, s a legutolsó lakcím. Valamint a katonai adatok: rendfokozat, alakulat (állománytest és csapattest), bevonulási hely. Elsősorban az utolsó bevonulási idő, harci eseményekben való részvétel a döntő, valamint az eltűnés (utolsó életjeladás vagy hír), továbbá a halálozás körülményei, lehetőleg pontos helye és ideje. Tiszteknél a teljes katonai nacionálé megadására törekedtem.

A kutatás módszerei nem térnek el a tudományos alapkutatásnál alkalmazottaktól. Széleskörű forrásfeltárást kellett végeznem. Alapforrásként kezeltem a halotti anyakönyveket. A bejegyzések alapjául szolgáló fellelhető holttányilvánító végzéseket, a szegedi járásbírósági határozatokat a háború kezdetétől 1998. szeptember 1-jéig feldolgoztam. Ehhez kapcsolódóan bizonytalan helyzetekben az egykori (1900-1925 közötti) születési anyakönyveket is áttekintettem adatpontosítás céljából. Hasonlóan jelentős segítséget kaptam az egyházi halotti és születési anyakönyvek kutatása kapcsán. Jelentős forrásnak bizonyult a hadigondozási és árvaszéki iratok kutatása is. Budapesten a Hadtörténeti Levéltárban a Honvédelmi Minisztérium veszteségkimutatása alapján 1941. június 26-tól 1944. november elejéig összeállított veszteséglajstromból a katonai adatokat, az elhalálozás pontos idejét gyűjtöttem ki. Ez jelentette a másik legnagyobb adatbázist.

10