Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Bevezető tanulmány

A szovjet csapatok Temesvár és Kikinda felől Újszeged irányába törtek előre, október 8-én reggelre Martonosnál (az országhatár mellett) átkeltek a Tiszán, és hídfőállást foglaltak el. A nap folyamán a röszke-lúdvári szivattyútelepnél újabb hídfőállást építettek ki, ezt egyesítették a martonosival és estére már másfél hadosztálynyi erőt vetettek át a folyón. Világosan látszott a város bekerítésére irányuló hadmozdulat, amelyet a magyar-német erők nem tudtak megakadályozni. A szovjet csapatok Makó felől Algyő és Tápé irányába is támadtak, Mindkét helyen hídfőállást alakítottak ki, itt azonban a friss magyar erők és egy német biztosító egység bevetésével sikerült megakadályozni a szovjet hídfőállások egyesítését, így Szeged átmenetileg még tartotta magát."

Szeged köz\’etlen védelmére már szeptember 9-től megtették az előkészületeket, szeptember 21-én pedig az 1. légvédelmi tüzérdandárból, s az 5. honvéd kerület parancsnokságtól elvont két gyalogzászlóaljból Szegeden megalakult a Matoltsy- harccsoport. Feladata: Szegednél a Tisza és Maros összefolyásától kezdődően egy hídfő kiépítése a város védelmére. Később tovább erősödött, így került állományába szeptember 25-én az 5. póthadosztály 7/III. pótzászlóalja, amelyet a Dráva torkolatától szállítottak Szegedre. Október 3-án pedig az 5. önálló utász pótszázad és a 406. rögtönzött hadihídoszlop is parancsnoksága alá került. A harci létszám összesen 600-800 főt tett ki, amely számszerűen nem tűnt soknak, de tekintve, hogy városban és védekező pozícióban volt, így nem számított lebecsülhető erőnek. A harccsoportot közvetlenül a 3. magyar hadsereg parancsnokságának rendelték alá. A parancsnoki teendőket Matoltsy Elek vezérőrnagy látta el, aki korábban az 1. légvédelmi tüzérdandár parancsnoka, később a honi légvédelem országos főparancsnoka volt. Harcálláspontja a város nyugati felén, a Falemezgyár területén helyezkedet el.99 100

Az új szegedi hídfőállás védelmi tervének feladása után a tiszai szállítóeszközök és a hidak felrobbantása is védelmi célokat szolgált. Október 8-9-én a magyar robbantóalakulatok - német műszaki és katonai ellenőrzés mellett - 8 óriásuszályt, 6 kisebb uszályt, 2 vontatóhajót, a város három nagy kompját és 2 homokszállító hajót robbantottak fel. Ezzel kettős célt értek el, egyrészt ezeket mint átkelési eszközöket semmisítették meg, másrészt miután az uszályok tele voltak a Csongrád- Mindszenti szovjet hídfőállás létrehozása miatt el nem szállítható gépekkel, élelmiszerrel, áruval és félkész áruval, ezek felrobbantása által nem kerültek az ellenség kezére. (A hajók és rakományaik értéke elérte a 40-50 millió pengőt.) Október 9-én

99 HL KTB Hgr. Síid uo. és 91-92., 84-85., Szaveljev—Popov: Gvargyéjszkaja Nyikolajevszkaja. Vojenizdat. Moszkva, 1978. 6., 37-38., 75., Furtatov: Beszmertyie Podviga. Odessza. Kézirat. 1984. 20-24. és Török Pál t. tüzér őrnagy visszaemlékezése. Makói Múzeumi Füzetek 1944. 80. sz. 17-21.

100 HL HM. ein. 6796. cs./l.a. oszt. 3900/HM. a. 1944. és Honvéd VKF. 1. oszt. Napló 1944. szeptember 25 és Veress Lajos: Magyarország honvédelme a második világháború előtt és alatt (1920- 1945). (szerk.: Veress Lajos) München, 1973. II. 195-204.

96