Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
rancsnokság, a 9H. pótzászlóalj törzse és kerete, a 14. kiegészítő levente parancsnokság, az V. híradózászlóalj (kerete) Kaposvárra, az V. önálló légvédelmi gépágyús üteg, illetve az 55. légvédelmi tüzérosztály kerete Pécsre, a 14. tüzérosztály kerete Tolnára, az V. önálló utászzászlóalj kerete Paksra, az 55. önálló utászzászlóalj kerete Dunafoldvárra, az V. gépkocsizó vonatosztály Dombóvárra, majd Lovász- patonára, az V. fogatolt vonatosztály pedig Szekszárdra került. Zöme szeptember 29-én el is vonult Szegedről. A helyükön maradt egységek a közeledő hadműveletek elől a következő irányokba vonulhattak vissza: az 5. helyőrségi kórház és az 535. számú hadikórház Kecskemét felé, az 5. élelmezési raktár pedig Kiskunfélegyháza felé. Az V. tüzérségi és fegyverjavító műhely Szegeden, az V. gépkocsi vonatosztály javítóműhelye pedig Horgoson a harcoló alakulatok közé sorolt be.94 Harcok Szegedért, a város védelme és elfoglalása Romániának 1944. augusztus 23-i háborúból való kiugrása után alig három héttel a szovjet csapatok Magyarország déli határain álltak. Az ország keleti részét az angol-amerikai bombázókötelékek szeptember 12-től már nem támadták, s a fenti időponttól a magyar kormány a Tiszántúlt és Szegedet hadműveleti területté nyilvánította. Szigorú katonai rendszabályokat vezettek be a térségben. A Dél- Erdélyből előretörő Vörös Hadsereggel szemben Szeged az egyik legfontosabb felvonulási és utánpótlási területté vált. Elfoglalását a szovjet katonai vezetés azért tartotta fontosnak, mert úgy ítélte meg, hogy ezáltal Budapest felé „frontális csapás indítható”. A Szegedért folytatott harcot a hadtörténeti irodalom tágan tárgyalja. A 20-30 kilométeres körzetben vívott harcokat mind ehhez a harccselekményhez kapcsolja, ahogy ez a szovjet hadműveleti tervekben is szerepelt. A várostól északra és délre lévő hídfőkért folytatott vállalkozásokat ezért a Szeged bekerítésére irányuló hadmozdulatoknak tekinthetjük. A harcok kezdete 1944. október 6-ára tehető. Ekkor indult el a Vörös Hadsereg Magyarország elleni oífenzívája, délen a Szeged elleni átkaroló hadmozdulatok előkészítése, valamint a Tisza irányába indított támadás súlypontjainak kialakítása. A magyar-német védelmi tervekben fontos szerepet játszott a Tisza vonalának megtartása, hiszen egy esetleges visszavonulás után innen lehet megszervezni az ellentámadást. Szeged védelmének kiépítése érdekében Algyőtől Horgosig a Tisza jobb partját jelentősen megerősítették, Újszeged megvédésére pedig a Maros töltésvonala, a Kamaratöltés, a Kamaragát mint természetes akadály, megerősítetten is kiváló védelmi vonalat jelentett. Ennek kiépítéséhez mozgósították a lakosságot is. A védelmi vonal összefüggő rendszert képezett, és ide 40 kilométer hosszan jelentős katonai tűzerőt összpontosítottak: 55 löveget, légvédelmi gépágyúkat, 7 nehézágyút, 94 A kiürítésről lásd bővebben Kanyó Ferenc: Szeged kiürítése 1944 októberében. SKM. 1984/4. 145-159. 94
