Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Bevezető tanulmány

szítésül 25 kettesfogatú szánt adott át, s ezzel biztosította az önálló harcképességét. A Beresovon elhelyezett 13/2. kocsioszlopot ez idő alatt a 7/1. zászlóalj, illetve a hadosztály rohamtanfolyamának bocsátották rendelkezésére. A fenti kocsioszlop ugyan még zárlat alatt állt, de ez volt legközebb. Január 13-án a tüzérütegek állásváltoztatásában működött közre, mert a 13. tüzérezred ekkor már alkalmazható lovakkal nem rendelkezett. A következő napokban a tüzérezred részére két szánoszloppal nagy mennyiségű tüzérségi lőszert szállított a gubarevkai lőszerraktárból. A Potudan folyó védelménél súlyos harcokban őrlődő zászlóaljakhoz továbbított lőszerek szállításakor az igen heves orosz tüzérségi tűzben súlyos veszteségeket szenvedett.

A 13. könnyű hadosztály visszavonását Osztrogozsszkba január 16-án rendelték el, és itt a csapatok körvédelemre rendezkedtek be. Védelmi körlete ezt követően az állandóan erősödő szovjet támadások miatt folyamatosan szűkült. A szánoszlopokat már 15-én Osztrogozsszkba vonták vissza, amelyet négy napon át harcoló alakulatként védtek. Január 20-án az Osztrogozsszkból való kitörésnél a negyedik lépcsőben hagyták el a várost. Előtte a 7. és 31. gyalogezrednek 50-50, a 10. és 12. könnyű hadosztályból alakított csoport és a 13. könnyű hadosztálytörzs részére 25-25 szánfogatot adott át, amelyből a gyülekezési területen 18-at kapott vissza. A többi elpusztult vagy fogságba esett. A vonatparancsnokságnak kellett gondoskodni az Osztrogozsszkban rekedt ezer sebesült elszállításáról is, s ez a szám útközben még növekedett. Hihetetlen nehézségek közepette jutottak át a négy bekerítő gyűrűn. A kecskeméti seregtest gyülekezési területén emberveszteségük 45 %-os volt, (ebből 20 % sebesülés) és saját járműveiknek csupán 40 %-a maradt meg. A vonatosztályparancsnokság 1943. február 17-én 6 tisztből, 63 fő legénységből állott és 15 fogatolt járművel rendelkezett.48

A vonatcsoporthoz kapcsolódó 13. könnyű hadosztály élelmező oszlopát (13. élmo) a szegedi V. élelmezési raktár állította fel. A parancsnoki teendőket Szekfű Lajos hivatásos hadnagy, majd 1942. október 1-jétől főhadnagy látta el (Szekfű Gyula történetíró unokaöccse), akit halála után címzetes századossá léptettek elő. A felvételező osztag parancsnoka Peller Szilárd tartalékos főhadnagy volt, és ismeretlen beosztásban Hömöstrei Pál hadnagy is az oszlopban tevékenykedett. Az élelmező oszlop tevékenysége megegyezett a kocsioszlopokéval, ahogy ezt a parancsnok fent idézett levelei is bizonyítják. 1943. január 15-én ez az alakulat is Osztrogozsszkba vonult vissza. Miután 18-án a hadosztályparancsnok parancsára minden raktáron lévő élelmet, ruhaneműt, téli óvófelszerelést kiosztottak, az élelmező oszlop is harcoló alakulatként védte a várost. A kitörés után Szekfű Lajos főhadnagy három bekerítő gyűrűn sikeresen vezette át oszlopát, a negyedik gyűrűből kitörve január 24. vagy 25-én fejlövést kapott és hősi halált halt. A visszavonu48 HL 2. m. hadsereg iratai 26. fasc. 13. k. ho. vonatparancsnokság. Harctudósítások 1943.1.12.-21.

62